Akárhogy is nézzük, az élet egy tanulási, tapasztalási folyamat. Ha hiányos ismeretek folytán téves útra lépünk, akkor az érte "kapott" büntetés (boldogatlanság érzés, sikertelenség, kudarc...) arra ösztönöz, hogy felismerjük hibáink okait, jobbítsunk a hozzáállásunkon.

A büntetés szó tartalmi értelme szerintem teljesen illeszkedik abba a gondolatmenetbe, hogy ha valamit rosszul csinálok, akkor büntetés jár érte.

Nem értem, hogy miért tiltakozol ellene. Ez így működik, ha akarod, ha nem. Ugyanis az értetlenségnek, gonoszságnak megvan az életünkre hatása, a következménye; egy rossz, diszharmonikus állapot, amit boldogtalanságnak élünk meg. Hogy a bűn súlyos terhe ne bénítson meg cselekvőképességünkben, ezért elveszi rólunk Isten a világ bűneit. Ha bűnösségünk terhét magunkon cipelnénk, akkor valóban nem volna erőnk a változtatásra, mert a megbocsátás (önmagunknak is) először a beismeréssel jöhet létre. Elismerem, hogy hibáztam.