Az együttműködés soha nem az odaforduló imájában jelentkezik, hanem a közös cselekvésben. Ez pedig már a belső szobán kívül, az életben zajolna, a keresztények esetében ez annyiból ki is merül, hogy zsoltárokban énekelgetnek hétvégén egy imaházban, és a Bibliát valaki felovassa fennhangon, majd ugyanazt elmondja máshangon. Ha te ezt nevezed ama öntisztulás, önigazulás, belső megvilágosodás stb. amelyet sok ember átérez, a keresztény terminológia újjászületésként határozza meg fogalmak alatt, akkor még mindig szó nincs az együttműködésről.

A felsorolt igehelyek a zsidó levél tévedésétől eltekintve azért hangzik üresen, mert hiányzik belőle a lényeg, márpedig az, hogy akiket Jézus testvéreinek (azaz szintén isten gyermekeinek) tekint, azok nem a megszentelés következményei, ahogy Pál apostoltól idézted, hanem azok akik az Isten akaratát megcselekszik ("az nekem fitestvérem, nővérem és anyám..."). (Ehhez gyorsan hozzá teszem azt, hogy Isten akarata nem az, hogy szolgái legyetek  ahogy Pál beállítja -, hanem az, hogy egymást szeressétek - ahogy Jézus tanította.)