Igen. Ez nekem is paradoxon. Bennünk van a jó és a rossz is. Mi nem tudjuk megsemmisíteni a bennünk lévő rosszat, csak erőfeszítést téve háttérbe szorítani. Ha meg önmagunknak és kifelé hazudjuk, hogy mi már jók vagyunk, akkor csak ártunk magunknak. Váratlan helyzetek sok mindent elő tudnak hozni, és akkor jöhet a beszéd, hogy "Na most mondjad te jóság". Én nem hiszem, hogy Isten esetében is integrálva lenne a gonosz. Nekem a róla szerzett ismeret nem azt mondja. De ezt csak Ő maga tudja igazán, milyen módszerekkel fogja megoldani. Az, az egy biztos, hogy az Ő esetében nem müxi az egyensúly. (Ha mégis így volna, várhatnánk Isten országára akármeddig is)

"a tao szerintem nem annyi hogy tartsunk egyensúlyt hanem hogy csináljunk a fekete fehérből szürkét. csak az itt...egyenszürke és uncsi..2

Szerintem meg igen, az egyensúly kialakítása a tao alapja. Ennek nem mond ellent a szürke, éppen ellenkezőleg, belőle következik. A szürke az eredője a fehér-fekete egyenlő relációnak. Annak kell lenie, az úgy jó. A sötétebb és világosabb szürke, szerintem másra vonatkozik. Arra, hogy az emberek egyénenként mások, és pont, mivel nincs két egyforma ember, az egyénekben, most furcsát mondok "más színűbb" a fehér és a fekete. De attól még szürke, és nem lehet a másik ember szürke színével összehasonlítani, mert egyedi.