Jó estét mindenkinek!

Elnézést, most tudtam gép elé kerülni, végigolvasom, és válaszolok amire tudok. Ha megengeditek én is hozzátenném a gondolataimat a tiétekhez, hogy Paleo jobban értse a Hegyi beszéd tanítását. Először is azt kell figyelembe venni, hogy kikhez beszélt Jézus. Izráél házához küldte el Isten és nem véletlenül. Nemcsak a megváltási folyamat végrehajtójaként, hanem mint tanító, az üzenetek átadója, és Isten hatalmának, jó, mondjuk inkább jószándékának bizonyítókaként, bemutatójaként, mint gyógyító és csodatevő. Semmi furcsa nem volt ebben a zsidók számára, hiszen az elmúlt évszázadok során számos Jézushoz hasonló szent ember és próféta jött hozzájuk Isten küldötteként, (akkor még nem tudták, hogy Jézus mindegyikőüktől nagyobb, jelentősebb). A próféták sorsa is nagyon hasonló volt Jézuséhoz, mostohán bántak velük, sokszor kivégezték őket. Ézsaiás prófétát például a király kettéfűrészeltette, mert nem bírta a kritikát. A kulcs a Hegyi beszéd megértéséhez abban rejlik, mit üzen általa Isten. miért sírnak, akik sírnak? Azt tudjuk, hogy miért boldogok, de senki nem kérdezte, hogy miért sírnak. Pedig itt van a csahos elhantolva. Azokra vonatkozott, akik azért sírtak, mert a héber nemzett immrár sokadszor elfordult Istenétől. Azokra vonatkozott, akiket ebből kifolyólag elnyomtak, kisemmiztek, meggyötörtek. Azok boldogok, akik mindezek okán sírnak, mert nekik jó a szellemiségük és meglesznek vigasztalva Isten által. Amikor Illés próféta ereje végére juttott, Istenhez fohászkodott, hogy vegye magához a lelkét. Isten vigaszt nyújtott neki, megerősítette, mondván vannak még Izráélben 7000-en akik igazak, nincs egyedül, mint ember sem, és ami még fontosabb Jahve is vele van.

boldogok azok akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak"?

Hát ezért.

A másik: "Boldogok a lelki szegények"

Boldogok azok, akik lelkileg szegénynek érzik magukat. Csakhogy attól még nem lelki szegények, hanem éppen gazdagabbak lelkileg szellemileg másoknál, mert nem önteltek, nem hiúk, hanem folyamatosan fejlesztik, jobbítják szellemiségüket, jellemüket. Nem másokra mondják, hogy tévednek, tévelyegnek, hanem önmagukat vizsgálják, vajon az út melyen járnak, helyes-e Isten előtt. S, hogyha helyes, vajon mit kell tenni még, hogy az is maradjon?