Sziasztok kedves rózsarajongók!

 

Talán láttátok 4-én a genetikailag manipulált növényekről szóló előadást a Mindentudás Egyeteme műsorában (http://www.mindentudas.hu/heszkylaszlo/20061031heszky.html.)

 

Volt szó a rózsáról, ezért beteszem, hátha valaki nem látta és érdekli. 

 

Tudományos szempontból azonban sokkal érdekesebb az a világon egyedülálló munka, mely a kék rózsa előállítását célozza. Az elmúlt évszázadokban sokan próbálkoztak az előállításával sikertelenül. Ahhoz, hogy a géntechnológiai megközelítés sikeres legyen, először molekulárisan meg kellett ismerni, hogy miért nincs a rózsafajban kékszínű virág. A válasz az, hogy a rózsából hiányzik a kék antocián-szintézist biztosító enzim, a dihidroflavon-reduktáz (DFR). Egy íriszfajból izolálták a kék szín-specifikus DFR gént, majd bejutatták a rózsába. Abból a célból, hogy az antocián-bioszintézis ténylegesen a kék színt eredményező alternatív utat kövesse, a többi utat le kellett állítani. Ezt - a rózsában különösen erős - piros színt biztosító DFR gén blokkolásával érték el.

 

Ezt a gátlást egy új felfedezés, az RNS interferencia gyakorlati alkalmazásával érték el. Ezért a felfedezésért Andrew Z. Fire és Craig C. Mello néhány héttel ezelőtt Nobel-díjat kapott Ausztráliában a CSIRO intézet dolgozott ki egy RNS interferenciára alapuló módszert, mely lehetővé tette a piros színt termelő DFR gén gátlását. Ezt követően beindult a kék pigment termelése a rózsában, a sziromlevelek színe azonban mályvalila lett. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a rózsa sziromleveleinek savas pH-ja nem kedvez a kék antocián megjelenésének. Jelenleg olyan géneket keresnek, melyekkel a sziromlevél pH-ja savas irányba tolható el.

 

Itt az én lilarózsám: