Néha az az érzésem, hogy az vasút, vagy az állam, vagy éppen az, akinek a pálya fenntartása, karbantartása a feleadat lenne, úgy viselkedik, mint egynémely autós társunk.  Két műszaki vizsga között nem költ az autóra semmit, maximum annyit, ami ahhoz elegendő, hogy éppen biztonságosan használhassa az autót, vagy egyáltalán menjen. Aztán mikor jön a műszaki vizsga ideje, akkor meg sír a szája, hogy milyen sokba kerül. Bassza meg, hogy ne kerülne sokba, mikor 2 évig egy fillért sem költött rá? Nem lett volna jobb a menetközben felmerült kisebb hibákat javíttatni, szinten tartani az autót? Valahogy így van ez a vasúttal is. Nem csak a közúton, hanem vasúton is táblával javítják a pályát, úttestet. Egyszerűbb, olcsóbb kitenni a sebességkorlátozó táblákat. Persze ezzel egy darabig el lehet vegetálni, de amikor már 30-40 km-en keresztül egymás hegyén-hátán vannak a 20-as, 30-as táblák, akkor már megette a fene az egészet. Ekkor már persze hogy nincs pénz a teljes pálya/út felújítására és szép lassan a kölekedésre alkalmatlanságig amortizálódik. Ekkor már jogosan mondhatják, hogy nem éri meg fenntartani, meg utas sincs. Hogy lenne? Mikor 30 km-t 1 óra alatt tesz meg? Már mindenki átpártolt valéami másra, akár kerékpárra. De egyáltalán nem biztos hogy így is maradna, ha fél óra lenne a menetidő. Csakhát az illetékeseknek hatástanulmányt és kutatást kellene végezni iylen ügyben, deháűt büdös a munka, nem egyszerűbb íróasztal mellett eldönteni, hogy zárjuk be? Még ki sem kell mozdulni az irodából. Nehogy friss levegőt kelljen szívni.

Azért kíváncsi lennék őszintén, a halálraítélt vonalak közül hány esetén készült mindenre kiterjedő felmérés, kalkuláció? Úgy gondolom igencsak a 0-hoz közelítene a szám erősen. Az biztos hogy felmérték mennyibe kerülne a felújítása, de valkószínűleg semmi mást nem számoltak ki, nem jártak utána.