Nem a pénzről szól, hanem a vadvilág és a természet által képviselt eszmei értékről, ami - bármilyen ihetetlen - még a kutyákkal töltött százezer évünknél is nagyobb (és sérülékenyebb).

Sokszor írtam már, hogy a kóbor kutyát nem azért kell lelőni, mert bármiről is tehet, hanem azért, hogy ne tegyen több kárt, és más módon sajnos nem lehet ezt elérni.

"Mi a véleményed például az olyan emberről, aki a kiöregedett haszonállatot (legyen az igás- vagy versenyló, versenyagár) kivégezteti/levágatja?"

Visszakérdezek: szerinted mit kellene vele csinálnia? Megtartania évekig, amíg végelgyengül, közben naponta kimenni hozzá és megsimogatni, valamint rákölteni a kevés fizetést a család helyett?

A legtöbb ember nem luxusból tart lovat vagy egyéb haszonállatot, hanem gazdálkodik vele. Ha az állat már nem képes ellátni a feladatát, akkor csak eszik, költeni kell rá, de másikat kell venni helyette, amivel gazdálkodni lehet. A legtöbb gazdásznak nincs erre kerete.

Lehet érzelmi alapon megközelíteni a kérdést, meg sajnálni az állatot, de hogy ez teljesen az ésszerűség rovására menjen, az luxus.