Igen. Az valóban ábrándozás, ha szépeket képzelünk egy jövőről. Amiről azonabn beszélek, a jelen megértése.

A környezetünk által számunkra létrehozott szenvedés nem büntetés, hanem értetlenség, vagy szándékos gonoszság. Nem nekünk jött megtanítani a saját hibáinkat, hanem nekünk kell felfogni létrehozásuk indító okait, majd fennmaradásuk természetét. Tehát ha az okok már irgalmatlanul régen kihaltak, mi pedig tiszteletből fenntartjuk ártalmas szerkezeteiket amelyeket azok értetlenségéből születtek még, nem szabad nevelő célzatú szenvedésnek beállítani elviselhetetlenné varázsolt létünket.

Nem állítottam, hogy az egész világon minden egy csapásra megváltozik. De azok a közösségek, amelyekben egymás között nem a vallásosság, hanem a megértés és testvériség valóban alap tud lenni, közöttük a békességnek egész biztos otthona lesz.