"ezen részletes ismeretek alapján akkor a személyes szakállassal világuralkodó stb-el vagy blöfföltél vagy én vetítettem vagy kész vagyok:-)"

Természetesen Isten nem egy antropomorf, szakállas személy. Az más kérdés. hogy módjában áll megtenni, hogy így jelenjen meg. Persze, hogy találó a János evangéium meghatározása. Ha jól emlékszem Jézus imádkozik a tanítványaiért, "Te bennünk vagy és mi tebenned". Mivel Isten teremtette a világot, akkor mi bizton benne vagyunk. De vajon van-e bennünk? Ha te zörrenést hallottál, és a jó oldalról, akkor benned van. Ám ennek okán nem lehet azt állítani, hogy minden emberben benne lenne. Ez egy érdekes paradoxon lehet. Minden és mindenki végső soron Istenben van, minden az ő alkotása. De nem mindenkiben van benne, mert akiben benne van, azt ugyebár vezérli. Mindig eszembe jut a Légió nevű ördögfióka, amelyik gonoszságában belebújt egy szerencsétlen emberbe, és Jézus űzte ki onnan. Amíg az ördög az emberben volt, ördög volt-e az ember, vagy az ember ugyanaz volt, csak az ördög uralta az elméjét, tehát ördögtől megszállott volt. Ugye az utóbbi? Akkor pedig Isten esetében is erről van szó, nem maga az ember válik Istenné, hanem Istentől "megszállott" lesz, csak a megszállott helyett az Istentől vezérelt meghatározást alkalmazzuk. A keresztény hit szerint Isten lelke/szelleme lakozik ilyenkor az arra érdemes emberben. A Szent Lélek első kitöltődéséről Jóel próféta és a Cselekedetek könyve ír. Ez is egy érdekes dolog. Van ahol, a leírás szerint, mint erő nyilvánul meg, és van ahol mint személy, akit az istenségen belülinek tartanak.

Én arra gondolok, hogy egy másik megközelítésből kellene kiindulni, óvatosan, lépésről lépésre. Ezúttal az volna a kérdés, hogy te kinek gondolod, kinek mondod az Istent. Mi az amit elismersz, felismersz Istenről és mit nem. De mindig csak egy kicsi, pár soros meghatározás, gondolat, véleménykifejtés. Ha így mindig összefoglaljuk, és ismét tovább lépünk, akkor talán messzebbre jutunk.