Nehéz úgy, hogy valaminek a közepét elkezdjük, aztán azt is letesszük, mert nem kelti fel az érdeklődésünket. Én is így kezdtem valaha a Bibliát olvasni, az Ószövetséget, és annak is inkább a történeti részeit, mert az érdekelt. A többi nem érdekelt, nem értettem és fogalmam sem volt "mit esznek rajta mások". Az Újszövetségbe bele sem kezdtem, hosszú évek teltek el, mire a szaporodó kérdések súlya rákényszerített, hogy újra olvasni kezdjem. Addigra túl voltam már az összes többin, végig olvastam a görög-római mitológiát, (Orfeusz és Eurüdiké máig megható számomra.) Egyiptomi és babiloni triádokról olvastam, pl.Ozirisz, Ízisz és fiúk, a kicsi Hórusz. Megismerkedtem a hatalmas Wotannal, ahogy ott trónol a Walhallában,az elfek nornák és walkűrök között. Buddha, Visnu, a brahmanizmus, a Tao, Lao Ce, shinto, hindu mitológiák, sámánizmus, még a Nagy Manitou is. Yin-yang, tűz és víz, hideg és meleg, árnyék és a fény. Aztán újra visszakanyarodtam a Bibliához és valahogy másként láttam az egészet. Persze nem mérvadó senki számára, csak egy egyedi út, mely életem bizonyos szakaszaiban többé-kevésbé fontos szerepet játszott. De nézzük kicsit a hozzászólásodból az egyik jó gondolatot.

"a kommunikáció bonyolult dolog ha nem telepatikusan gyakoroljuk, ahol az info nem sérül...egyébként ui először is szavakká fomálódik..."

Igen. A "rövid út" előbb-utóbb megfogja oldani, hogy a bemeneti oldalon is ugyanaz a jel érkezzen be, mint ami a kimeneti oldalon elindult. Lám, már egy csomó eszközünkben elég jól megvalósítottuk, de itt belül a szinapszisok áthatolhatatlan szövevényei között még zavarok vannak. Majd kialakul. Én megint egy másik aspektusát látom és attól rettegek. Orwell 1984. Amikor a kommunikáció annyira lefedi majd az életünket,hogy az elménk is "nyitott égbolttá" válhat, akkor beléphet a "Nagy Testvér figyel" effektus. Ahogy én látom, ez az idő már elég közel van.