Somlyó Zoltán
Novemberest

Novemberest. A város szélén járok.
A Körös fázik. Egy kutya ugat.
Az íves, bordás, nagy vasúti hídra
fakó bánatot ejt a napnyugat.
 
Kabátom szélén kóróvert barázdák.
Nagy füstöt okád az utolsó ház.
Kezem remegve a szívemre hajtom:
valaki messze-messze zongoráz.
 
Az ősz ködén át felémzongorázza
az augusztust, a szeptembert: Meát…
Az esti gyors süvítve jő keletről
s robog nyugatra a vashídon át…