Közben rájöttem, hogy az újság mellett honnan is vettem az Irimote macskát. 1986-ban megjelent egy könyv: Vlagyimir Mezencev: Furcsaságok szárazon és vízen, ebben foglakozik a szerző a témával, igaz, hogy csak kb. tíz sorban.

Egyébként ő is említi az ottani havassi embert (kedvenc Leiterjakabom, amikort hóembernek fordították), almaszti, kaptar, gulajbani néven ismerik a tundrák legendáiban. Az egyik helyen csucsuná-nak mondják, arra viszon érdekes magyarázata van: nem havasi ember, hanem nagyon primitív színvonalon élő törzs. Fabunkóval, fadárdával, íjjal-nyíllal vadásznak, szarvasvőrbe öltöznek (az utóbbit nem varrják, csak magukra húzzák), és ügyesen lopkodnak a letelepült emberektől.

Az ötvenes évek végétől nem találkoztak többet velük, lehet, hogy kihaltak.

Ez még igaz is lehet. Kb. harminc éve, az akkori újságokban hosszan foglakoztak azzal, hogy a Szovjetúnióban, a tajgán valami geológus csoport talált egy ott élő családot, akik kerülték a többi ember társaságát. Mint kiderült, némi joggal, mert a civilizát ember számukra ismeretlen baktériumtörzseitől kettő közülük hamarosan meghalt.