Azzal bántalak, amivel én is bántattam oly sokáig. Az, hogy egy szép jövő képében élünk, az közelebb visz hozzá, de ha beleragadunk a ma értelmezésébe, az minket is ottmaraszt.

Szenvedéseink nem törvényszerűek, de néha kikerülhetetlenek. Ha nincs meg a kellő ismeretünk, értelmünk, tapasztalatunk, akkor belesétálunk a veszélybe, ha megtapasztaljuk, hogy ez így "büntetést" hoz, azaz kiesünk isten országából, akkor legközelebb percről-percre óvjuk az életünket, hogy ne kerüljünk még egyszer bármilyen hibába.

Te hogyan képzeled el Isten országát? Szerinted valaha tudnak békességben együttélni az emberek? Ez azért olyan ábrándnak tűnik, még a kérdés is...