Az egyén elérheti azt a szabadságot, ami a szereteten alapuló önzetlen közösségi élet megéléséhez kell, de a tömeg, az összes ember nem fog olyan életformát követni. Mindig lesznek vezetettek, akik rábízzák magukat a vezetőkre. Az, hogy a földön királyság nélküli, vezérek nélküli társadalom jöjjön létre, az utópia. Ez az ember természete. Nem csak magunkra kell gondolni, akik esetleg alkalmasak a mellérendelt élet megéléséhez, de azokra is, aki erre képtelenek. Lehet, hogy egyszer majd eljön egy olyan világ is, de most nem abban élünk. Ami nem jelenti azt, hogy nem kell törekedni arra, hogy minden ember szabadon és boldogságban élje életét.

Szabadságot nem adhatsz olyan embernek, aki nem ismeri a korlátokat. Nem ismeri önmaga határait. Nem ismeri az anyagi világ léleklehúzó, sárbatipró önösségét. Ezért mondom azt, hogy a Bibliába mindenkinek bele kell férni. Ráadásul a Biblia egyfajta "történelemkönyv", amiben az emberi lélek fejlődésének megélt történetei, mint példázatok szerepelnek. Igazságuk mindig az adott szituációban teljes. Azzal, hogy Jézust keresztre feszítették, azzal megint egy állomáshoz ért az emberiség és Jézus utasítására megalakultak az egyházak. Úgy, ahogy. Amiben takarítónak megintcsak igaza van, lehetett volna másképp is, de az akkori ember-anyag ezt nem engedte.

Az ember élete ezáltal degradálódott törvényszerűségek közé, holott valóban "csak" egy törvényt kellett volna betartani: a szeretet törvényét. Amikorra mindezt az ember megismeri, arra is rájön, hogy ezt nem is olyan nehéz betartani, sőt, szeretni nem is törvény... Az egyházak, a felülről jövő igazítás nem szokott működni. A legkisebb egységnél, az embernél kell kezdeni a "királyság" megvalósítását. Az ember megvalósítása pedig mindenkinek önmaga feladata. Abból az áligaz világból kell mindenkinek kiindulni, amit mindeddig sikerült magunk köré az őseintől máig kialakítani. Hazug világból igazat kialakítani? Nem egyszerű feladat. Sokkal nehezebb, mint beleszületni egy jóba. De mi is lenne velünk, ha jó világ venne körül minket, jó példával beleszületni a jóba, semmi megmérettetés, semmi ellentmondás, mi ez, ha nem megvezetés. Az igazat csak harcban, az ellentétek közötti vívódásban szerezheti meg az ember. Úgy ahogyan este nélkül nincs értelme a napnak, sötétség nélkül a fénynek és rossz nélkül a jónak. Azt nem mondom, hogy legyünk hálásak a gonosznak, mert megtudjuk, hogy mi is az igazi jó, de a lényege mégis ebből fakad.