Nem ok nélkül mondom, hogy a királyság elképzelés tévedés. Nem ismered sem az Isten országát, sem az ő hatalmát. Amikor az ember királyságot képzel, azonnal egy pompával, rendelkezésekkel, végrehajtókkal és adószedéssel működő emberi hatalmat képzel el, ezért függetlenül attól, hogy evangélisták rosszul használják ezeket a hivatkozásokat, hogy valami nagyot mondjanak, mégsem a királyság eszményéről van szó. Még akkor sem, ha a királyt adott esetben "jó királyként" állítod be.

 

Amiről Jézus beszélt az a szeretet birodalma, ahol a testvérek nincsenek egymás alá és fölé rendelve, mindenki Istentől adott képességei és adottságai szerint él, és szükségletei bőven biztosítva vannak az áldott földön. A szabadság megvalósulása semmilyen királyság vagy fejedelemség mellett nem oldható meg. A közös tevékenységek társulásokban folynak és önkéntes vállalásokkal lehet teljesíteni.

 

A hivatkozott királyi székek nem az emberek feletti uralom bitosításának a királyi székei, hanem az örök élet részeivé válás megítélésének módjai. Valóban szét lesz választva az emberiség nem hite, hanem cselekedetei szerint, miért kerülne közösségi életbe az aki eleve ellene dolgozik, azt sérti, és nem is akar.

 

Hogy az evangélisták vagy az apostolok megértették vagy sem, kideríthető későbbi hozzáállásukból, nézeteikből a gyülekezeti elsőbbségek és elöljáróságok meghatározása során. Szerintem távol állt felfogásuktól a dolog, mivel eleve királyságot és uralmat akartak maguknak is. Kapva kaptak a Pál elméleten, amelyben Jézust királyi fővé teszik és minden embert alárendelnek egy test tagjai formájában. A tévedés eleve fennáll az miatt, hogy máris megteremtenek egy emberi hatalmat egy másik ember felett.

 

A szabadságot mindaddig nem lehet nmegérteni, amíg az elménk valamilyen vezetéshez ragaszkodik. Mindaddig, amíg keressük az irányítást, a vezettetést, és hogy nem is királyok, de tekintélyek határozzák meg és döntsék el cselekedeteinket, addig a szabadság értelméről felesleges beszélnünk, valamin a gondolkodás és az értelem elutasításával foglalkozunk.

 

Nem létezik igazságos királyság, vagy uralom, mert mindegyik esetben érdekeltségek fognak összeütközni. A vezetés érdekei ha összeütköznek a vezetettek érdekeivel akkor mindig a vezetettek isszák meg a levét. Majd a király fogja? Azonban mindaddig érdekeltségek összeütközésére számítanunk kell, amíg az emberek megértés nélkül hajlandók cselekedeteket bevállalni, mert irányítják őket. Ha megértés nélkül vállalnak be cselekedeteket, akkor a félreértésnek is azonnal helyt adunk, ami minden konfliktus és összeütközés alapja. Lehetetlen ilyenkor sérelmek nélkül megúszni a helyzetet, az igazságosnak ítélt döntés esetében is van vesztes fél.