Tudod vannak gondolatok amik belül maradnak és vannak szavak amiket kimond az ember, tehát kívűl maradnak és mások által jól értelmezhetőek!
Néha elföfordul, indulatból, értelmi hullámzás közepedte..., hogy a magunkba zárt szavak hirtelen önnáló életre kellnek és akarat ellenére szabaddá válik, így ismertté is mások számára, akik hallják, avagy olvassák.... Ez lenne az őszinteség egyik formája?