Egyed Emese
Koltói dal

 

Én Istenem.
Cábáron hagytad teremtményeid.
A temető kilengő kapuja.
A somfa helye.
Elfelejtett versé.

 

Sohase váljak rosszul megírt verssé!
Vizezett borrá, félreértett
mozdulattá; vassá, vörössé.

 

Repkény legyek tornácodon örökké.
Kakastaréj rengetegek fölött.
Láttam forrásod, nem szomjazom többé.
Mocsári tölgy.

 

A korsó? Eltörött.

 

(Itt hagytatok. Így - eltörik a dal.
Csóré nyakú tyúkok körmére hull.
Zsálya között,
mentalevél között
szólna a dal!

 

Csak korsója törött.)