Akkor megint ajánlok könnyen fogyasztható olvasnivalót ezügyben:

"Megírtuk már, hogy nagy szopás lesz, ha elkezdenek apadni az olajkútjaink, most itt egy könyv amiből azt is megtudjuk, mikor (hamarosan) és mennyire (nagyon). A kutya az EROEI rövidítés (Energy Returned On Energy Invested) betűszó tövében van elásva.

Mert igaz ugyan, hogy bőven van még olaj a föld alatt, viszont olyan költséges kitermelni, hogy a művelés közben több energiát használnánk el, mint amennyit a fáradtságos munkával megszerzett olajból kinyerhetünk. És a könyv szép sorjában kihozza ugyanezt az összes alternatíváról is. A növényi magokból sajtolt olajokat például simán megeszik a dízelmotorok (nálunk is használják, de jövedéki csalásnak számít, ráadásul könnyen meg lehet bukni, mert olyan szaga lesz tőle a verdának, mint egy lángossütő bódénak), de ha összeadjuk, hogy a napraforgót el kell vetni, a földet műtrágyázni, a termést betakarítani, az olajat kisajtolni, stb. akkor kijön, hogy a végén alig nyerünk valamit. Összehasonlításul: a kőolaj EROEI aránya még mindig 10 körül van, ami nagy visszaesésnek számít, mert fél évszázaddal ezelőtt ugyanez a szám még 50 körül volt, a XX. század kezdetén pedig 100 felett. (...)"

Villany Leó
Back of the envelope

És akkor ez is idevág, "hogyan gondolkodunk a jövőről" jeligére:

"Rohan az életed és rohan az út,
Eltűnik mögötted lassan a múlt,
Nem tudod biztosan, hogy hova is mész,
De megtudod, ha oda érsz.

A lényeg, hogy te vagy az első,
Mikor a többiek fékeznek, akkor is
tövig nyomod a gázt.

Refrén:
Mióta tudod: mindig az a jó fiú, aki nyer,
Hát jól teszed, ha megteszed, amit kell,
Hidd el, hogy csak így lehet ez a hely
A végén: valami Amerika."

Kösz, ebből inkább nem kérek...

/a/