(Szoros kapu hozzászólásodat nagyra értékelem...)

Ez az isteni egységből való kikerülés azonban nem egy pillanat műve, mondjuk a születés pillanatáé, hanem egy hosszabb folyamat eredménye. Ezért ki-ki annyira pottyan ki az egységből, amennyire attól való elválasztáson munkálkodni kezd, vagy hagyja hogy kimunkálják benne. Még fiatalokban is több egység látszik sokszor, mint az elszáradt felnőttekben, még ha ez a tudatosság szintjén nem is nyilvánvaló.

A bűnnel kapcsolatban nincs elvont, vagy szimbólikus "bűn" fogalmam, korábban fejtegetni próbáltam, hogy a bűn mindig az, amit az érvényes törvény annak mond. Akár vallási, akár jogi törvényról beszélünk, akár egyetért valaki azzal, hogy bűnnek minősíti a törvény akár nem, a Pál féle eredendő bűn elméletet kezdettől fogva bírálom. Amit fejtegetni próbáltam azt pont a Pál féle testben született ember eredendően bűnös elképzelés miatt említettem meg, attól még senki nem bűnös, hogy van teste. Pál kifejezetten kárhoztatja a bűnt a testben erre utal a következő igehely is Róma 8,3:

Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erõtlen vala a test miatt, az Isten az õ Fiát elbocsátván bûn testének hasonlatosságában és a bûnért, kárhoztatá a bûnt a testben

Szóval nem kárhoztatá.

És egy törvényt éppen úgy be lehet tartani testben, mint meg lehet szegni testben, az egészhez a testnek annyi köze van, amennyire őt a tulajdonosa utasítja.