Hárfás 2006.11.07 0 0 291 Kirándulás Amint felfelé mentünk, céltalanúl csatangolva a barna erdei ösvényen, zengett a nap és gyémántokat szikrázott a sercegő homok; okosszemű feketerigók ugráltak a tavalyi avarban, míg körülöttünk a fény szapora csákányai csattogtak a négyszögletes gránitkockákon. Egyszer rikító fatáblák ugrottak elénk, szemünkbe tolva modern plakátjaikat, majd újra egészen vad és magános utakra csalt egy gyöngyszemű szitakötő; a kilátóról kék, zöld, piros és arany foltokat ittak fel szomjas szemeink: megszépült a világ és jólesett a szinek friss lüktetése. Apró virágcsengetyűket, zsályát, méhfüvet és kankalint szedtünk, – zengett a nap, gyémántokat szikrázott a homokos ösvény – szótlanul néztük a köveken lihegő aranyzöld gyíkokat és megcsodáltuk az útilaput, melyen csavaros csiga csúszkált S mikor végre fölértünk a csúcsra, ahol kis korcsma előtt vadgesztenyelugasban vidám turisták ürítgették a habzó söröspoharakat: mennydörgő katonazenét dobott felénk a szél, s mi elmerengve néztük, hogy kapaszkodik lassan-lassan utánunk a hegyoldalon a fáradt vén fogaskerekű.