Kedves quzmen!

Hiába meséltem a konnektor esetét a gyermekekkel, ahol szintén értelemre hatás nélküli tiltás az egyetlen helyes cselekedet, takarítónak kedvesebb, ha a saját igaza erősödik a másik megértése nélkül.

Még a másik fórumon próbáltam vele megértetni, hogy nem Jézus VAGY Pál, hanem Jézus ÉS Pál, és értse meg, hogy úgy van igaza, hogy a múltnak is megvan a létjogosultsága. Olyan ez, mintha eldobnánk a szüleinket, amikor felnőve, önállósodva rájövünk, hogy van az ő tanításuknál jobb élet reménye is.

Nagyon sajnálom, de az egyoldalú megértésben megszűnik a szeretet.

Milyen nehéz, amikor elengedjük gyermekünket az önálló útra és látjuk, hogy hiába a mi tapasztalatunk, a mi igazságunk, bölcsességünk, ő megy észnélkül az élet elvesztő rengetegébe és nem kíváncsi ránk. Mit tesz ilyenkor egy jó szülő? Először is biztos a saját tudásában, másodszor mindent elkövet, hogy kerülő-megnyerő úton, akár bohócot csinálva önmagából is, de beleférkőzzön gyermeke bizalmába, vagy bármiféle eszközzel megnyerje magának gyermekét. Legalább arra az esetre, ha szüksége lesz rá.

Bármi úton beférkőzni a bizalmába és megnyerni. Nehéz úgy a kerülő utat választani, hogy mi magunk tisztában vagyunk az igazsággal és tudjuk, hogy értelemre hatás nem működik.

...és a vita szétválasztja az embereket, különösen, ha a kölcsönös megértés elmarad.