Szóval Pál volt az, aki a Jézus általa nem ismert útja helyett egy saját széles utat teremtett meg. Pál nem egyértelműen volt Jézus ellenes ezzel, hanem Jézus tanításainak ismereti hiánya miatt egy saját és téves egyházi hitalapot fektetett le. Amit kitalált csak annyira van köze Jézushoz, hogy Jézus halálára meg feltámadására hivatkozik benne, de semmi több. Felvázolt egyházi keretei, rendelkezései és hitbeni okai teljesen elégtelenek ahhoz, hogy a Jézus evangéliumában meghirdetett élet és felfogás azokon keresztül megvalósulhasson, viszont éppen megfelelőek ahhoz, hogy egyáltalán korlátok közé szorulhasson. Már a történelmi tapasztalat is rendkívül gyanússá kellene hogy tegye egész munkásságát, hát még azok után milyen komoly vizsgálatot kell tartani felette, ha megérti az ember Jézus tanításait.

Pál hitvallásából éldegélő keresztények csak addíg támogathatják az azokra építő írástudóik kalitkáit, amíg meg nem értik meg valóban Jézus tanításait. Akik egy csöpp igazságot is megértenek, azok minimum otthagyják keresztény felekezeteiket.

Pál volt az, aki az igazság ismeretét a hit területére úgy tolta át, hogy közben sem megélni, sem megtapasztalni nincs szüksége az embernek.

Pál volt az, aki a szellemi sötétség és lelki érzéketlenség vizsgálata helyett az ember testének fegyelmezését jelölte meg teljesen hiábavaló ellenfélnek.

Pál volt az, aki Isten aktuális és élő kegyelmét lecserélte egy egyszeri régen megtörtént kiengesztelés elfogadásának a hitére, amely alapja, hogy az ember az Istennel valóó közvetlen kapcsolat kiépítése nélkül higgye azt, hogy bűneinek bocsánata megtörtént.

Pál volt az, aki részekre osztotta a  Szent Lelket ajándékokra.

Pál volt az, aki az elöljáróság és egyházi hivatalok megalapításával az emberek önállóságát alapjaitól fosztotta meg.

Pál volt az, aki olyan keresztényi magatartást vezetett be, amely kimerül a zsoltárokban és dicséretekben való énekelgetésben, az ő leveleinek engedelmeskedők teljes elismerésében de az elutasítók rettenetes kárhoztatásában.

Pál volt az végül is, aki Jézus nevében képes volt egy egyáltalán nem Jézus tanításai szerint élő tömeget megvalósítani.

 

A pogányok balgaságára való hivatkozás egyáltalán nem igaz, sokkal értelmesebb pogányok voltak abban a korban már Izrael körül, mint magában Izraelben. Ennek az elvnek a felvetése csak zsidó felfuvalkodás eredménye, azaz a pogányok alapvető megvetéséből fakad, merő hazugság.

 

Pál tehát csak a pogányok megvetettségének elvét tudta felhasználni ahhoz, hogy valamilyen evangéliumtól távol álló megváltás teoriát számukra elfogadtatni tudjon, annyit könnyítve rajtuk, hogy viszont a zsidó törvények betartásától mentesítette életüket. Pálnak nem az igazság volt a cél, hanem a tömegek feletti hatalom megszerzése, és egyházi keretek közé illesztése. Mind máig keresztény alapelv, hogy az elöljáró tisztességét az bizonyítja, ha szám szerint minél több hitretértet tud felmutatni. Ám a hitre térés semmi, mert hiányzik mögüle az Istennel való közvetlen kapcsolat megtalálása. Ha azionban valóban ennek ígéretében tudnának működni, az nem lenne alap a hatalmuk növelésére. Kit irányíthatnának, ha mindenkit Isten tanít? Elöljáróság az a találmány, amelyben érdekeltté teszik az igehirdetőket, hogy a pogányok csak hitre jussanak, de ne igazi kapcsolatra az Istennel.

Pál ennek volt nagymestere, és nem az evangéliumnak. Mert az evangélium lényege egy mester-tanítvány viszony kialakítása, arról pedig a keresztény életében nem hallott.