Jó szárnyalást és tiszta "eget" neki:))))

 

Találtam egy újabb mesét a repülésről :)))

Ajánlom kipróbálásra:)))

 

 

"- Bárcsak én is tudnék repülni, mint te Sa­lamon'   

- Miért? Miért szeretnél repülni?

- Ó, ha tudnád milyen unalmas mindig itt a földön sétálni. Annyira lassú'  Egy örökkévaló­ság, míg odaérsz valahova, és nem is láthatsz semmit. Nagyon vacak dolog állandóan itt lenn, idelenn a földön. Unalmas.

-Úgy tűnik, nem igazán a kérdésemre válaszoltál.

- De igen. Elmondtam: azért akarok repülni, mert ...

 

-Mert nem szeretsz sétálgatni az unalmas földön. Látod, nem mondtad el, hogy miért szeretnél repülni. Azt mond­tad el, hogy miért nem szeretsz - nem-repülni.

- Miért, van különbség?

-Igen' Óriási a különbség. Gondold át még egyszer'

 

Kicsit meglepődve Salamon legújabb szőrszál­hasogató kérésén, újra megpróbálta.

- Szóval. Azért szeretnék repülni, mert gyalo­golni nem érdekes, és sokáig tart itt a földön eljutni valahová.

-Sara, nem veszed észre, hogy megint inkább arról beszélsz, amit nem akarsz, és hogy miért nem akarod azt, amit nem akarsz'? Próbáld újra!

- Na jól van. Azért akarok repülni, mert ... Sa­lamon, nem értem mit akarsz tőlem! Mit mondjak?

- Azt szeretném, hogy azt mondd meg, hogy miért akarsz repülni.

- Repülni akarok! - kiáltotta Sara türelmetle­nül, a madár értetlenségén felháborodva.

- Jó. Most azt mondd el, hogy miért akarsz repülni? Mi­lyen is lenne az? Tedd valóságossá. Írd le nekem, milyen érzés repülni? Ne arról beszélj, hogy milyen ott lenn a föl­dön, vagy milyen nem-repülni. Arról beszélj, milyen a repülés.

Végre kezdte kapizsgálni a dolgot. Becsukta szemét, és elkezdett beszélni.

- Repüléskor szabadnak érzed magad, olyan mintha vízen lebegnél, csakk sokkal gyorsabb ... Mondd el, mit látsz, amikor repülsz!

-  Látom az egész várost messze lenn. Látom a Fő utcát, az autókat és az embereket hangya­ként mászni. Látom a folyót. Látom az iskolát.

- Milyen érzés repülni? Meséld el nekem, mit érzel, amikor repülsz⁷

Elgondolkodott, és még mindig csukott szemmel úgy tett, mintha repülne.

- Csuda jó érzés. Annyira csodálatos érzésnek  kell lennie. Gyorsan suhanok. mint a szél. Sza­badnak érzem magam. Annyira jó! - Sara im­már teljesen beleélte magát a gondolatba. És akkor hirtelen ugyanazzal az intenzitással, amit nap mint nap látott, amikor Salamon fel­szállt a levegőbe, valamilyen lélegzetelállító hussst érzett belül.

 

 Úgy érezte egy pillanatra, hogya teste száz kilót nyom, aztán szinte azonnal, mintha súlytalan lenne. És ekkor fel­emelkedett a levegőbe.

- Salamon - sikította megmámorosodva - nézz ide, repülök!

Salamon együtt repült vele, együtt hasították a levegőt, magasan a városka felett. A szülővá­rosa felett, ahol ismert minden követ.

De most olyan nézőpontból fedezte fel a világot, amiről eddig nem is álmodott, hogy lehetséges.

- Pompás! Ez fantasztikus!

Salamon mosolygott és élvezte a kislány rend­kívüli lelkesedését.

- Hová megyünk?

- Ahová csak akarsz.

- Nézd! - tört ki Sara, lenézve csendes kicsi vá­rosára. Még sose látta ilyen szépnek.

Egyszer már látta felülről a várost, amikor a nagybátyja repülőn felvitte őt és családját a le­vegőbe. De akkor nem látott sokat. A repülő ,ablaka túl magasan volt és akárhányszor feltér­delt, hogy kilásson, apja mindig rászólt, hogy űljön vissza és kapcsolja be a biztonsági övét. Akkor nem sok öröme volt a repülésben.

De ez egészen más érzés volt. Mindent látott.

Minden utcát és minden egyes épületet. Látta a sok kis üzletet a Fő utcán ... Hoyt zöldségesét, Peterson gyógyszerárudáját, a postát... Látta a kis folyót kanyarogni a városon keresztÜl. Né­hány autó araszolt az úton és egy maroknyi

ember sétálgatott.

- Salamon ez a legcsodálatosabb dolog, ami egész életemben történt velem! Gyerünk az is­kolámhoz. - Megmutatom, hol töltöm a nap­ja ... - Sara hangja elfulladt, ahogy iskolája felé irányította röptét.

- Egész másképp néz ki innen fentről! - kiáltotta meglepődve, azon hogy milyen nagy az épület. A tető mintha az örökkévalóságig tartott volna.

- Lejjebb mehetünk, vagy itt kell fönt maradnunk? -lelkendezett Sara.

 

- Oda mehetsz, ahová csak akarsz.

Sara még egyszer felsikoltott örömében, és zu­hanórepülésben megközelítette a játszóteret, majd lassan elrepült az osztály ablakai előtt. ­Nézd Salamon, látszik a padom, és ott van Mr. Jorgensen is.

Sara és Salamon a város egyik végéből a másikba röpködtek, hol lefele zuhantak, hol felfelé süvítettek, egész az egekig. - Nézd, ott van Jason és Billy.

- Hé, Jason, nézd repülök! - kiáltotta. De ]ason nem hallotta. - Héééé ]ason! Nézz ide' Repü­lök! - kiáltotta még hangosabban.

- Jason nem hall téged.

- De miért nem? Én hallom őt.

- Jasonnek még túl korai ! Ő még nem kérdez. De majd fog ... Idővel.

Sara most jobban megértette, miért nem látta ]ason és Billy Salamont. - Ők téged se látnak, ugye?

Sara örült, hogy ]ason és Billy nem láthatták Salamont. Lehet, hogy bántanák is ha meglátnák _ gondolta.

Életében még soha ilyen jól nem érezte magát. Magasra szárnyalt, egészen az égig, olyan magasra, hogy az autók a főúton pici hangyáknak látszottak. Aztán szinte erőfeszités nélkül irányt változtatott, és lefelé suhant, le egészen közel a földhöz - sikitva, az örömtől- gyorsan, mint a szélvész. Lesiklott a folyóhoz, olyan kö­zel a vízhez, hogy érezte a folyó illatát, aztán lebukott a Fő utca hidja alá és zúgva kiröppent a másik oldalon. Salamon tartotta a sebességet mellette, mintha már százszor gyakorolták volna a repülést.

Úgy tűnt órákig fent szárnyaltak, aztán ugyan­azzal az erőteljes hussal, ami felküldte Sarát a magasba, visszatért testébe és lenn volt a földön. A kislány olyan izgatott volt, hogy alig kapott lélegzetet. Minden kétséget kizáróan ez volt élete legkivételesebb élménye.

- Salamon, ez csodás volt! - lelkendezett. Úgy tűnt neki mintha órákig fenn szálltak volna.

- Mennyi az idő? - ijedten az órájára nézett: Biz­tos volt benne hogy kikap otthon, amiért igy el­maradt. De az órája szerint csak pár perc telt el. - Salamon, te nagyon furcsa életet élsz. Tudod? Semmi nem úgy van, ahogy az ember elvárná.

- Mit értesz ezen ?

- Hát például, hogy repülhetünk a város felett körbe-körbe, és közben nem múlik az idő. Nem gondolod, hogy ez elég furcsa? És még az is, hogy én láthatlak téged és beszélhetek veled, de Jason és Billy nem láthatnak téged, és nen beszélhetnek veled. Nem gondolod hogy ez is furcsa?

- Ha ők is ilyen erősen akarnának, mint te, ők is tudnának. Vagy ha én elég erősen tudnék akarni, befolyásolhatnám őket.

- Ezt meg hogy érted?

- A lelkesedésük hozott ide téged, pedig nem is igen láttak engem. Nagyon fontos láncszemet képeztek a kapcsola­tunk kibontakozásában.

- Gondolom. - Sarának nem igazán akaródzott öccse javára írni ezt a különleges élményt. Ké­nyelmesebbnek tűnt hagyni őt eddigi szerepé­ben, mint egy "mindig zavaró körülmény". De mint kulcsszereplő az ő örömteli megvilágoso­dásában? Egyelőre ez túl nagy elismerés lett volna.

- Most pedig, mondd el nekem, mit tanultál ma? - mo­solygott Salamon.

-  Megtanultam, hogy tudok repülni a város fe­lett, és hogy közben nem telik az idő?

- vála­szolta Sara kérdően, hogy vajon ez-e az, amit Salamon hallani akar.

- Megtanultam, hogy Jason és Billy nem hallanak ha szólok hozzájuk és nem látnak miközben repülök, mert még túl fiatalok és még nem készek rá? Azt is meg­tanultam, hogy odafenn egyáltalán nincs hi­deg, amikor repülök?

 

- Ez mind igaz, és majd még beszélünk róla, de emlékszel-e rá, hogy amíg arról beszéltél, amit nem akarsz, nem tör­tént semmi? De mikor arról kezdtél beszélni, amit akarsz ­sőt még fontosabb - amikor képes voltál érezni azt, amit akarsz, akkor megtörtént: azonnal.

Sara egy darabig csöndben gondolkodott, és próbált visszaemlékezni. De nem emlékezett rá, hogy bármire gondolt volna, vagy hogy bármit érzett volna repülés előtt. Inkább a re­pülés részre akart gondolni.

- Sara, jusson ez eszedbe amilyen gyakran csak lehet, és próbáld meg gyakorolni.

- Azt akarod, hogy gyakoroljam a repülést?

- Rendben!

 

- Nem csak a repülést. Azt szeretném, ha gyakorolnád, hogyan kell erősen gondolni arra, amit szeretnél, és elgondol­kodnál azon, hogy miért is szeretnéd azt, amit szeretnél! Egészen addig, míg képes leszel igazán érezni is azt. Ez a legfontosabb dolog, amit tőlem megtanulhatszl Teljen benne sok örömöd'

Ezzel Salamon felszállt, és eltűnt.

- A mai nap életem legszebb napja! - gondolta Sara.

-  Ma megtanultam repülni' "

 

/Részlet Esther és Jerry Hicks: Salamon beavató meséi  című könyvéből./

 

 

 

Szép vasárnapot:Eve