Magad jellemezted kiválóan brutálisnak azt a törvényt, amelyről a tévelygő keresztények Jézus nevében való betöltést követelnek. Jézus esetében nem finomításról van szó, hanem egész más dologról. A törvény módszerei vannak Jézus tanításai által sarokba szorítva, és új elvek kerülnek előtérbe az igazság, a szeretet és a megértés fényében. Finomításról akkor beszélhetnénk, ha a büntetések fokozatain valami enyhítést kezdett volna Jézus hirdetni, például hogy aki házasságot tör, azt ne kövezzék meg, hanem kapjon 100 korbácsütést. Ahogy a Korán ezt - Jézus ideje után - meg is hirdette.

Csak azok nem tudnak a törvény bosszuállásának igazságából kikeveredni, akik a szeretet és megértés jelentőségét nem ismerik fel.

Nem kell magyarázni Izrael tévelygésével a törvény szigorúságát, mert azok a szigorúság ellenére is tévelyegtek. A törvény alapelve, a szemet szemért, Mózes idejétől Jézus idejéig egyformán és változatlanul volt érvényben akár nagyon eltévelyedett Izrael, akár nagyon engedelmes volt a rendelkezéseknek.

A törvény egyáltalán nem volt betarthatatlan, voltak Izraelnek szép időszakai, amikor a törvény tisztelete miatt Izrael életét Isten áldásai bővölködővé és gazdaggá tették.

Nem kell Jézus korbácstörténetét olyan készpénznek venned, ahogy azt a keresztények kénytelenek elfogadni. Jézus vélhetően nem állt ki olyan hevesen egy kőtemplomért, amikor eleve Isten országának templomaként az embert hirdette meg. Jól hangzó sztorinak hitték és az evangélisták gyorsan betették a történetbe.

Más dolog vallási fejedelmeket viperának nevezni, és megint más ahogy a keresztények ezt egymásra kiabálják. A kettő között ne tégy egyenlőségjelet.