A kiirtásnak nincsenek fokozatai, fokai. Vagy kiirtanak valamit/valakit, vagy hagyják valamilyen formában tovább létezni. Egyébként is, ha élőlényekről, pláne emberekről van szó, nagyon brutálisan hangzik. Megint másként hangzik, a gonoszt kiirtani az emberek közül, és megint másként az embereket kiirtani a gonosz cselekedeteik miatt. Ráadásul valahogy, mintha Istent is lejáratná, befeketítené a kiirtás szó nem helyénvaló alkalmazása. Tény, hogy az izraeliták a régmúltban, különösen az állammá szerveződésük előtt nagyon vad, primitív, nyakas, önfejű emberek voltak. Következetlenség, hirtelen természet, álhatatlanság, büszkeség értetlenség stb. jellemezte őket. Pl elég volt Mózesnek késnie, máris gyurattak maguknak egy aranyborjút és derekasan körbe is táncolták, mire visszajött. Akkoriban ez a nép a szeretetet, kedvességet, a gyengeség jelének vette. Isten kénytelen volt kemény, mai szemmel nézve kiméletlen szigorral betartatni a törvényt. Kénytelen volt, mert nem értették és nem is akarták megérteni a héberek. Nem értették, hogy a törvény a nép túlélését szolgálja. Ellene szegültek, mint ahogy a betöretlen ló is rázza a fejét a szájába vetett zabla miatt. A ló számára is létezik sarkantyú és ostor, amely bizony a fájdalommal jutalmazza az engedetlenséget. De csak addig, amig a ló meg nem tanulja, hogy gyengéd mozdulatok estén is engedelmeskedjen a gazdájának.
Isten is így volt kezdetben a népével. Hiába adott nekik útmutatást, nem értették meg és vonakodtak megfogadni. Kénytelen volt úgy alkalmazni az útmutatást, mint megfellebbezhetetlen, szigorú törvényt, amelyet könyörtelenűl betartatott, függetlenűl attól hogy a héberek nem értették. Példa ..."Ha táborba szállsz, vidd magaddal kis ásódat, hogy ami kijön belőled el tudjad temetni"
Persze. Személyi higiénia, járvány megelőzés, ANTSZ. Jaj, de okosak vagyunk mai szemmel! Ott, és akkor a héber személyes zaklatásnak vette, mondván .."Na, ez már mindennek a teteje! Már az sem mindegy neki, hogy hova sz...rok! Milyen Isten az ilyen?! Ilyenért is ki akarna irtani engem?!" Mit mondott volna neki Isten? "Barátom, bízzál bennem, amit mondok a javadat szolgálja." Csak legyintettek volna. Ha megértették volna Isten indítékát, a gyengeség jeleként fogták volna fel. Az akkori izraeliták nem a szeretet, hanem az erő nyelvén értettek. Kb. 1500 évnek kellett eltelnie, mire akkorát fejlődtek, hogy fogékonyak lehessenek Jézus tanítására. Gondolj bele, mit cselekedtek volna Jézussal az egyiptomi kivonulás idején!
Jézusnál is volt határa a türelemnek bizonyos esetekben. Gondolj csak arra, mikor ostort ragadott és a kufárokat kihajtotta a jeruzsálemi templomból. A szelíd tanító egyszerre átváltozott haragos, Istent védő férfivá, aki megelégelte a gonoszságot. Szerinte megszentségtelenítették az Isten házát és ezt tovább nem tűrhette.
Vagy, amikor a farizeusokat "viperák fajzatjainak" nevezte. Ha most mondana egyik keresztény a másikra ilyent, akkor megbotránkozást keltene, mint keresztényietlen beszéd.