Ezt írod:" Tévedsz a törvény lényege a bűnök megtorlása és a gonoszok kiírtása az igaz, törvénynek engedelmeskedőek közül."

Nem tévedek. Amit itt állítasz, az nem létezik. Akik igazak, azok nem gonoszok, és az igazak közül nem lehet kiirtani a gonoszokat, mert az igazak között, csak igazak vannak. A törvénynek engedelmeskedőkön nem kell megtorolni a bűnt, mert nem törvényszegők, tehát nem bűnösek, nincs mit megtorolni. A gonoszok, és törvényszegők büntetése sem a kiirtás egyből, hanem a gonoszság és a bűn megszüntetése, valamilyen szintű eszközzel, módszerrel. Ha lehet nevelő ráhatással, akkor azzal, ha komolyabb büntetéssel, akkor azzal, a kiirtás a judaizmusban is csak a végső megoldás volt. A kereszténység ezt is a szeretet, és megbocsátás alapelve szerint módosította. Nem Jahve változott meg, hanem az emberek fejlődtek, és váltak értelmesebbé, így eljöhetett az idő, hogy fogadni tudják a Messiást. 2000 évvel ezelőtt és most sem ismerik el sokan, de sokan vannak, akik megértették, mit hozott, mit adott számunkra Jézus. A Törvény önmagában halott. Ha nincs akire alkalmazzák, és nincs aki alkalmazza, akkor mit sem ér. Nagyon nem mindegy ki gyakorolja a Törvényt, ki a betartó, és ki a betartató. Mi a Törvény célja, és mi nem. Nem a Törvény változott meg, hanem a Törvény alkalmazásának a módszere. Nem azért, mert az előző módszer alkalmatlan volt, hanem azért, mert betöltötte az idejét és feladatát. Aki okosodik, annak már van esélye arra, hogy meg is értse, miért van a Törvény. Mindenkinek fel kellene fogni, hogy a Törvény az emberekért van, nem pedig ellenük.

A szeretet nem a Törvény megtorlásának a pártfogója, hanem egyrészt, éppen azokat védi, akik szeretetben vannak, (még Pál is mondja, hogy az ilyenek ellen nincs törvény), másrészt éppen mivel a Törvény alapja a szeretet, ezért az elkövetőket sem a megtorlással, büntetéssel kívánja elsősorban megállítani, hanem a megbocsátással és a jó útra tereléssel.

Vannak kiélezett helyzetek, mikor a szeretetre, keresztényi szelídségre hivatkozva próbálnak megtorlást elkerülni, elkerültetni, mondván, a szeretet mindent kibír, és elnézi akár a gonoszt is. Hát nem! Mindennek van határa, esendő emberi mivoltunkból kifolyólag a tűrőképességünk véges. Ez persze egyénenként változó.
De, ha például egy őrűlt gyújtogató a családodra, téged is beleértve rádgyújtja a házat, ott már a szép szavak mit sem érnek. Valahogy így lehet Isten is velünk, és viselt dolgainkkal. Megbocsát szinte a végtelenségig, de azt ne próbálja kitapasztalni, hogy türelmének hol a végső határa. Mert akkor bármekkora is a szeretet, előbb-utóbb megtorlás következik. De még ez sem (bocsáss meg!) "gatyaszám szerint", hanem egy gondosan felállított rendszer, a Törvény szerint. Isten következetes önmagához, és a Törvényhez is, mégha ez olykor sokba is kerül neki.