Az ember mindig csalafinta. A Törvény fontosabb és "lényegtelenebb" részének felcserélésével is arra törekedett mindig, hogy a maga igazát érvényesítse az embertásaival szemben, és/vagy uralma alá hajtsa rá hivatkozva, akit csak lehet. Nem véletlenűl Szólt így Jézus, a Máté 22:37- 40 versekben:

"Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."

Ez "csak" kettő parancs, de benne van minden, és még több is, mint a "Tízparancsolatban". Jézus a hangsúlyt másra helyezte a Törvényben, kérdéseket felvetve és egyben megválaszolva, (miért, kiért van a Törvény?). Az izraeliták régi korszakában szükség volt a dörgedelmes, magyarázattal nem szolgáló, hanem megtorló Törvényre és a kemény alkalmazásra, mert először egy primitív, nyakas nép volt. A szép szóra nem igazán hallgatott és ha nem volt kemény büntetés a törvény megszegéséért, akkor egyből elkezdett "kétfelé sántikálni". Jézus ugyanazt a törvényt egy másik, szeretetteljes csomagolásban adta elő, melyből kiderült, hogy Isten szereti az embereket, és a Törvény nem azért van, hogy a megtorlás eszköze legyen, hanem lehetőséget ad az embereknek a magatartásuk formálására, jobbítására, ráadásul úgy, hogy még az egyszerű írástudatlan emberek is megértették, megértik. Mint a szerető szülők példamutató magatartása és tanítása a gyermekek felé, "Legyetek jók, tőlünk is ezt látjátok!"

Isten is ezt mondja a Törvény által: "Legyetek szentek, mert Én is az vagyok!"