Mély érdeklődéssel olvastam Krasznai Zoltán újságíró szabálytalan önéletrajzát, amit töredelmesen bevallom, azért kezdtem keresni a világhálón, mert alkotója olyan „közéletnek” lett a vezető személyisége, amely meglehetősen távol áll tőlem. Azt is bevallom, hogy – mint mások véleményére kiváncsi – érdeklődéssel olvasom azokat a topicokat, blogokat is, amelyek alkotóinak világlátása nem esik egybe az enyémmel. Mindig megrendít, hogy ezeken a fórumokon mennyi naiv, megvezetett ember hite úszik el nagy adag karrierizmuson, egoizmuson. Jutott ez pedig eszembe annak okán, hogy a fent említett Krasznai urat volt szerencsém némileg ismerni, mint egyetemista. Nem is hánytorgatnám fel egykori MSZMP tagságát, ha ma, önéletírásában vállalná ezt a botlását. Tekintve azonban az életrajz stílusát, kissé gusztustalannak tartom, hogy egy egyenes gerincű, determináns ősökkel rendelkező forradalmár visszaretten múltjától. Annyit üzennék még a Krasznait támadóknak, hogy nem kell III/III-as múlttal hírbe hozni, hisz a párttagokat nem szervezte, szervezhette be az elhárítás, muzsikáltak ők maguktól is az egyetem közhangulatáról, hallgatótársaikról, ha azt kérték tőlük a BM-es összekötők. S mivel Krasznait is látták együtt az összekötővel – többször is – nem kell őt rosszabbnak gondolni, mint amilyen (volt).