A könnyebb átteinthetőség kedvéért, meg mivel nincs tartalmi összefoglalás a cím alatt, idemásolom a rovatnyitó hozzászólást:

Nagy Imréről és Horn Gyuláról van szó.

Mindketten kommunisták voltak, mindketten karhatalmisták is voltak (Nagy Imre nevéhez - minden bizonnyal  a kor miatt, amelyben élt valódi, terrorisztikus, véres, gyilkos belügyi múlt társul, Hornéhoz nem), mindketten jártak és éltek a Szovjetúnióban, mindketten voltak a Magyar Népköztársaság miniszterei, mindketten felismerték a radikális reformok szükségességét (talán Horn Gyula élesebb áttekintéssel a szükséges reformok mélységét jobban mérte fel, tehát végső soron előrelátóbb és így  hazájának és a világnak hasznosabb politikus volt, mint Nagy Imre), mindketten a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása alatt sorsdöntő és nemzetközi szempontból hatalmas jelentőségű lépésre szánták el magukat (Nagy Imre, inkább sodortatva és habozva, Horn Gyula messzire tekintőbben és merészebben): a semlegesség kimondására illetve a határnyitásra, ezzel a birodalom megsemmisülésének nyitányára, mindketten koalíciós kormányzásban gondolták el a magyar demokrácia jövőjét, mindkettejüket miniszterelnökké választotta a magyar nép (Nagy Imrét az események sodrában, afféle közfelkiáltással, Horn Gyulát tiszta szavazáson a szavazók ötvennégy százalékával, abszolút többségével, s ha úgy nézzük, koalíciós parnerével együtt kétharmad fölött)...

A történelem megkövetelte Nagy Imre mártíriumát, míg a teljesen hasonló, csak tudatosabb  és végül is a magyarság és a szovjet birodalomtól az ő jelentős és korszakos hozzájárulásával megszabaduló világ érdekében  eredményesebb pályaívet  befutó Horn Gyuláét nem.

Köszönjük, Miniszterelnök Urak!