A zászló színeinek jelentése

Árpádnak, illetve a magyar királyság Kr. u. 1000-ben történt megalapításáig a többi magyar vezérnek alighanem vörös lobogója volt, amelyet sokak szerint turul (vagy valamilyen karvalyszerű) madár díszített. Erre utalnak a jóval később keletkezett bécsi Képes Krónika ábrázolásai. Akár igaz a turulos ábrázolás, akár nem, I. (Szent) István korában a turult már minden bizonnyal felváltotta a kettős kereszt a továbbra is vörös alapú zászlón. Ez jelentette az ezüst (fehér) szín első biztos megjelenését a királyi zászlón. (A turul színe változó: egyesek szerint fekete volt, mások szerint az ezüst sem kizárt, de még a turul léte is bizonytalan Árpád vezér zászlain, akiről egyébként sem tudunk olyan nagyon sokat.)

Érdekesség, hogy a sávok megjelenése, illetve – a címertanban – a vágott pajzsmező feltűnése az Árpád-kor végére tehető. Sem Árpád, sem Géza fejedelem, sem István király nem használt – legalábbis mai ismereteink szerint – ilyen lobogót. Csak az 1200-as években tűnik fel az Árpád-sáv és nem igazán „ősmagyar”, „hun”, esetleg „ázsiai” mintára. (Bár az ezzel ellentétes, laikus, műkedvelő nézeteket is kifejtjük később, hiszen a szaktudományos magyarázatok sem szolgálnak teljes bizonyossággal ebben a kérdéskörben.)

Egészen az 1200-as évekig tehát az „Árpádok” vörös, vagy vörös alapú lobogót használtak, amelynek a jelentése nem teljesen egyértelmű, de alighanem az erőre, esetleg az előkelőségre, a gazdagságra utalhatott. Más vélemények szerint az élet és a halál fölötti rendelkezés jogát is kifejezhette, a vér színeként. A mai magyar zászlóban egyébként a vörös (piros) szín az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt jelképezi.

Hogyan lett sávos a vörös zászló, és miért került a fehér a lobogóra?

Az Árpád-sávok Bertényi Iván szerint spanyol, pontosabban ibériai mintákat követnek. Imre királyunk (1196-1204) ugyanis onnan, Aragóniából hozatott magának feleséget. Az aragóniai uralkodók címerében vörös mezőben arany cölöpök láthatók. A nyugat-európai szakirodalom szerint ezek Arles régi zászlójáról – más vélemények szerint viszont Svájcból – erednek. Bertényi ezután így fogalmaz: „Úgy tetszik, a magyar király sem akart szégyenben maradni messze földről érkező felesége és annak lovagi kísérete lőtt, s a függőleges osztású vörös-arany pajzsmező magyar párjaként a vörös-ezüst sávok vízszintes sorát feltüntető pajzsmezőt választott.”

Ebből láthatjuk, hogy előbb címeren jelent meg Imre király korában az Árpád-sáv, majd az 1270-es években V. István korából van bizonyíték arra, hogy zászlón is szerepelt ez a szimbólum. Így tehát majdnem bizonyos, hogy nem a Duna-Tisza-Dráva-Száva négyesre utal az „ezüstfolyóknak” hitt négy fehér sáv a zászlón

Forrás: National Geographic