Babits Mihály:

Zsoltár gyermekhangra

 

Az Úristen őriz engem
mert az ő zászlóját zengem,

 

Ő az Áldás, Ő a Béke

nem a harcok istensége.

 

Ő nem az a véres Isten:
az a véres Isten nincsen.

 

Kard ha csörren, vér ha csobban,
csak az ember vétkes abban.

 

Az Úristen örök áldás,
csira, élet és virágzás.

 

Nagy, süket és szent nyugalma
háborúnkat meg se hallja.

 

Csöndes ő míg mi viharzunk
békéjét nem bántja harcunk:

 

Az Úristen őriz engem,
mert az Ő országát zengem.

 

Az Ő országát, a Békét,
harcainkra süketségét.

 

Néha átokkal panaszlom
de Ő így szól: >>Nem haragszom!<<

 

Néha rángatom, cibálom: --
tudja hogy csak őt kivánom.

 

Az is kedvesebb számára,
mint a közömbös imája.

 

Az Úristen őriz engem
mert az Ő zászlóját zengem.

 

Hogy daloljak más éneket,
mint amit Ő ajkamra tett?

 

Tőle, Hozzá minden átkom:
hang vagyok az Ő szájában.

 

Lázas hang talán magában:
kell a szent Harmóniában.

 

S kell, hogy az Úr áldja, védje
aki azt énekli: Béke.