Kazinczy Ferenc: BOR MELLETT

Fogy az élet, s nemsokára
Szép korom majd elrepül;
Érzem, messze nincs határa,
S majd komor telére dűl.
De borral sebes szárnyának
Lépvesszőket hányhatok;
Bort hamar, bort! elmúltának,
Ha iszom, kaczaghatok.

Még most, hála istenimnek!
Kelyhem bátran forgatom;
Még most, hála istenimnek!
Lollimat csókolhatom.
Még nincs a ki elfogassa
Gyanúba vett levelem,
Nincs a ki tudakoztassa,
Ki sziszeg titkon velem.

Lyányka, jer, jer mártsd rózsádat
Kelyhem édes nedvibe,
Fonjad azt s melypántlikádat
Hajam barna fürtibe.

Ingereld szám szomjuságát
S ah éreztessed velem,
Éltemnek fő boldogságát
Hogy csak kebledben lelem.