Néhány gondolat a Sátánról.

Jézus azt mondja, hogy hazug, és hazugság Atyja.

Nem állítanám, hogy Isten ellentéte lenne, mert azzal legalább akkora jelentőségűre növelném a szerepét, mint amilyen az Istené. Isten az világot teremtett, emberiséget, törvényeket alkotott az ég és föld fenntartására, minden tudomány és bölcsesség tőle származik, ehhez képest csak a hazugság szerepéről van szó. Mint minden hazugság szereti a sötétséget, mert sötétben megkülönböztetni bármit is, fűt a fától, jót a rossztól, igazat a hamistól mindenkinek nehéz. A megtévesztés az életeleme, ezért az emberi elmében és szívekben honoló sötétséget igen jól ki lehet használni. Ereje nem lenne, ha mi emberek nem adnánk neki. Amikor Jézust megkísértette, a szolgálatát kérte cserébe az ő hatalmát és dicsőségét ajánlotta fel, amely valójában a mi emberi munkánk felhalmozott eredménye volt. Tehát szolgálataink és felajánlásaink azok, amik az ő erejét egyáltalán biztosítani tudja. Mindegy, hogy azt tévedésből vagy tudatlanságból adjuk neki, az oda kerül.

Nincs hatalma az emberen, kivéve akik tudatosan a szolgálatukat ajánlják neki. A földön képviselőkkel dolgozik, akik például Jézust megfeszítették, azok az ő befolyásának hatására ölték meg.

Hogy mi a célja? Inkább ami látszik azt figyeljük meg. Az emberek közötti elidegenedés alapvető fontosságú, hogy köztük zavarokat és hazugságokat tudjon teremteni. Az elidegenedés biztosítja mindenki részéről azt az érdektelenséget, közönyt, nemtörődömséget és figyelmetlenséget, amelyben képtelenek kiderülni az egyébként igen számító és hidegen építkező folyamatok. A hatalmi elképzelések mindenáron való érvényesítése, technikai fejlesztése és minden más eltiprása szintén egy olyan irányba mutat, amely végén egy olyan királyiszéket teremt meg, amiből a birodalmát átlátva képviselőivel birtokba tud venni minél többet a földből.