Aletta Vid:
Mint a szeretet

Ha sétálni mennek a levelek,
nem visznek magukkal sálat,
nézik a bolygókat, egeket,
néha meg lábujjon járnak.

Lerombolták földig a házad,
ahol a tea illata lebegett
éjjel, hogy űzze a lázat,
ha sétálni mennek a levelek.

Nézd csak e foghíjas terepet,
integet; még ma utánad
indulnak, ősz van, a levelek
nem visznek magukkal sálat.

Széles időben gyűlnek a tárgyak
egymásra, mint a szeretet;
néha, ha lábujjon járnak,
körbetekintik az egeket.