Egyed Emese
Levél a kastélyból

 

Már szüreteltek itt, már helye van
sírásnak, hóharmatnak, kószálásnak.
Itt kerestelek; láttad általam
a poroszkáló fehér kabalákat,
a rekedt kakast a kupáscserépen,
a derékba tört virágszálakat.

 

Akárhol jártál, bizton láttalak:
hallottam októberi borospincék
hűvösén túl, hogy zengett a harang
hazai falvak dombjain keresztül.

 

Rezdül a csönd, a rozsdás idő véle rezdül:
szétroppantják hívás és hit gerincét.