Tudom, hogy keresztény tekintélyekkel szemben állításom fabatkát sem ér egy kereszténynek. Ám mégis mi van akkor, ha igazam van?

Számomra éppen az volt a fontos, amikor a Biblia tévedéseivel foglalkozni kezdtem, hogy mi van akkor, ha ezek a tekintélyek tévedtek?

Most már látom a tévedésüket, ám ezt egy keresztény vakbuzgó hívőnek igen nehéz tekintélyekkel szemben megvilágítanom.

Azért neked is megpróbálom.

 

Számomra nem a hitelesség a fontos, hanem az igazság. Ez döntő különbség köztünk, úgy látszik még meg kell tanulnod, mi fontosabb a hitelességnél.

 

Rátérve a személy kérdésre. Pont azzal töltöd meg tulajdonságokkal Isten személyét, hogy teljességgel, nagysággal és képmással töltöd meg. Holott a személy kérdés egy emberi vonatkozása és megjelenése az Istennek, és a teljessége nem a személyében, hanem éppen istenségében lehet nyílvánvaló. Ezért problémázom az állításoddal, nem azért mert nem tételezném fel, hogy van Istennek személye. Egyszerűre fogva a szót, istenségében látom a személyét, és nem személyében az istenséget, ahogy állítani igyekszed. Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert, de hogy a maga személyének a képmására csinálta, azt már gyorsan te szúrtad bele. Vigyázz mert én észreveszem a toldásaidat és a csúsztatásaidat is.

Hogy Jézus "pontosan a mennybéli egykori sajátját kapta meg személyként", nos az ilyen állításaidat nem tartom sem bizonyíthatónak, sem biblikusnak. Ilyen kijelentéseket én is találhatnék ki, de nem célom. A Bibliában az Ige lett testté, most az az állításod fog következni, hogy az Ige is személy.

 

Nos a megszemélyesítés emberi vonatkozás, sok mindent az ember el sem tudott volna képzelni az Istenekről, ha nem szobrok és képek formájában adták volna eléjük. Jézus megpróbált ezen túllépni azzal, hogy Istent nem személyként állítottat elénk, hanem kijelentette róla hogy Isten az szellem, János is határozottan állítja hogy Isten az világosság, de a keresztény elméletek a megszemélyesítés bálványimádó jellegzetességeihez továbbra is ragaszkodnak. Jóllehet a Bibliában csak az igazolható, hogy az ember számára személyes oldalát meg szokta mutatni, de a láthatatlan Isteni oldalának megismerése igazából Jézus óta feladat.

Mi lenne, ha Isten kézzelfogható (személyes) megnyilatkozásain (Mózes, Ábrahám, Jób) nem próbálnál leragadni, és ahogy Jézus tanított, megpróbálnál a láthatatlanra is tekinteni?

 

Persze, hogy személyes oldalának megmutatásán keresztül az ember eljutott oda, hogy felismerje, hogy Isten nem tárgy, nem fadarab és nem is szobor, de azért túl kellene már lennie az Isten-ismeretünknek a 2000 évvel ezelőtti személyeskedésen.

 

Vajon te is Istent egy trónon ülő, szakállas és borzas hajú királyként képzelked el, hogy személyként akarod mindenképp beállítani?