Feleslegesnek érzem ezt a nagy ragaszkodásodat ehhez a személy-kérdéshez. Speciel nekem annyi elég a dologból, hogy Istennek van személye, kész. Azonban te valahogy ezt úgy kezeled, mint ha ez valamilyen tulajdonság lenne, ami önmagában is létezik és nem mástól való megkülönböztetési céllal használnánk, tehát hogy nem tárgy, nem csoport, és nem társaság. Az összes hozzákapcsolt tulajdonságot lehetne vitatni, ha egy személyiség kép megalkotásáról beszélnénk, de te ettől elkülönülve szeretnéd önálló tulajdonságként helytállva kezelni.

Felépített elképzelésedet nem tudom készpénznek venni, mert az egész személy kérdés a Bibliában csak Jóbnál tűnik elő konkréten, ott sem úgy beszélnek erről, ahogy te emlegeted, és mégis azt megragadva építetted fel az összes többit, ami így nem állja meg a helyét.

Hogy meg lehet szólítani, mint egy személyt? Hogy megad dolgokat, mint egy személy? Hogy lát és hall, mint egy személy? Igen. De te megfordítva kezeled a dolgot, mivel úgy szól az emberhez, hogy egy személyes oldalát mutatja neki, hogy az ember hallja, lássa és megértse, ezért visszafelé úgy építed fel mint az embert. Csakhogy ez így erősen feltételezés és a Biblia nem igazolja.

Ez a személyéből való részesedés így nem szerepel a Bibliában, csak a személy kérdés igazolásához szertetnéd ilyen módon felhasználni. Az ő világosságából, szeretetéből, kegyelméből, lehet részesedni a Biblia szerint, de a személyéből való részesedést sehol nem említi. Miért erőlteted? Mert mindezen tulajdonságokat alárendelni szeretnéd egy nagy, óriási és feltételezett EGO felépítményeként?

Fordítsd feje tetejéről a talpára dolgot, és Isten esetében ő legyen világosság, szellem, aki az ember felé személyként is meg tud nyílvánulni, hogy kapcsolat létesülhessen közöttük.