Az Atya személyéből részes (pl. a szelleméből) a "nálánál kisebb", vele nem azonos személyek közül pl. Jézus (János 14,28.) személye, s az Isten-fiúságra jutott hívő emberek személye is.

De ezen felül van Jézusnak is, és a hívő embereknek is saját személyük, saját akaratuk, saját személyiségük, saját testük, saját lelkük, saját szellemük, stb...

Tehát az Atya nem foglalja magában Jézus személyének egészét, mert Jézusnak az Atyával "egy", azaz közös részén kívül van saját személye, személyisége, akarata, stb... Abban EGYEK, amiben Jézus alárendeli az akaratát, személyét, személyiségét, bármijét (akár mindenét) a "nálánál nagyobb" Atyának. Abban egyek, abban vannak CSAK egységben. Akárcsak a hívő ember esetében.

Tehát az Atya teljességéből részesednek, de azon felül van saját énjük, személyük. Emiatt mondtam, hogy hasonlít a halmazelméletre. Jó lenne, ha megértenéd!

Ez mindenkinek világos, aki megtapasztalta azt, hogy amikor a Szent Szellem lakozást vesz a bensejében, akkor Isten személyéből, személyiségéből, akaratából, szelleméből, lelkéből, világosságából, stb... részesedik. Ahogyan Mózes is részesedett Isten fizikai világosságából is (2. Mózes 34,30., v.ö. Jel. 22,5.), a lelkében, szellemében, megváltozott akaratában, személyiségében megtapasztalt átváltozások, "(ki)világosodások" mellett. Így részesedik pl. az ember Isten személyének egyes részeiből.

Írjak még bibliai példákat, vagy ennyiből is érthető, hogy miről ír az Atya személyével, s abból való részesedéssel kapcsolatosan Isten igéje?