Ablonczy Ágnes
zavar a szemed

 

zavar a szemed
jaj nem tudod
mit rejt az enyém
csak kutatod
jó lenne adni
mégsem adok
te nem nyitsz ajtót
én se nyitok

 

rebben a szemed
tört fénye rab
nem üt meg szavad
csak elakad
nem mozdul kezed
megállítod
falat érintek
falat rakok

 

taszít a szemed
elfordulok
ne érjen hozzám
kárhozatod
a tiszta mégis
csupa mocsok
árnyékot vetek
kínt aratok

 

üres a szemed
nincs benne fény
elnyel a sötét
jaj mit nyissak én

 

érted koldulva
égig futok
megvakult szemed
végre ragyog

 

tiéd az értem nyíló titok

 

jaj nem

 

enyém az érted nyíló titok