Isten személy. Erre kértél példát az igéből, írtam is egyet Jóbtól. Ha Neked ez "az egyedüli Jób hivatkozás a kérdés megválaszolására nem ad kielégítő támpontot" - akkor az a Te dolgod.

 

Eldondolkodtam azon, hogy Neked vajon mennyi "hivatkozás adna Neked elegendő támpontot"? Mondj egy számot kérlek, mennyi a szükséges száma e kérdésben a hivatkozásoknak?:

 

2, vagy annak a négyzete, vagy 29, vagy 113? Vagy más szám? 

 

Mert írhattam volna Neked ezer hivatkozást is, sztem az sem lett volna elegendő. Hiszen azt sem értetted meg, hogy a "személy" magát az egészet jelöli, és mi mindvégig erről a teljességről beszéltünk, s a "személyiség" a "személy"-nél szűkebb fogalom. Ha tehát

-  Jób azt írja, hogy Isten személy, tehát van Istennek személye, akkor azzal nem részt, hanem a "személy" szó teljes tartalmát, azaz egy létező valakinek a teljességet jelöli. A "személy" szó az tehát nem egy részt jelöl, (mint az "arc" példádban próbáltad bemutatni), hanem a részeket (pl. az "arcot", "szellemet", "világosságot") magába foglaló egészet!  

- Ezt az egészet jelöli az Istent ezernyi más helyen jelölő "személyes névmások" serege ("Aki", "Ő", "Én", stb...) is.

 

Tehát Istent a rá vonatkozó személyes névmások garmadának használata is "személy"-ként mutatja be a bibliában, nem csak a nevesített jóbi idézet. Úgy, ahogyan egy emberre használt személyes névmás is "személy"-t jelöl, a személyben foglalt egészet. Ebből a bizonyítékból, "hivatkozásból" pedig Te magad is kiszedhetsz nyugodtan 113-nál is többet a bibliából.

 

Ha pedig a szentháromság titkán valóban nem ismered ki magad, akkor szólj, s írok arról is Neked bővebben!

 

vm