Ecsedi Éva
Őzszemmel
 
 
Naplementében tarka pillangók
Ide-oda rebbennek nesztelen,
Hallgatom, hogyan énekel a pirók,
A fák közt madár repül csendesen.

 

Titok lengi be az ősrengeteget
Ormokon villan a Nap utolsó sugara,
Őzszemmel figyelem a sötétedő eget,
Sután mosolygok a csillagokra.

 

Remegőn félve futok a mezőn át,
Tétován figyelem a messzeséget,
Amottan látok egy szalonka párt,

 

Lehet hogy mégis boldogan élek?
Mert életem a védett szabadság
De mért rezzenek, miért is félek?