Kedves mindenki!

Ismét elnézéseteket kell kérnem, de válaszolnom kell néhány reagálásra a részetekről, melyeket a 3085 hozzászólásommal kapcsolatban tettetek. Volt aki félreértette a mondanivaló lényegét, volt aki pont a fordítottját vélte kihallani belőle, és volt aki olyan szót adott a számba, amit én nem mondtam. Mindezek okán leszögezem, hogy szerintem a Teremtő Isten, Yahve, tőlünk különálló személy. Nem elkülönült valamikor, hanem mindig is különálló volt. Velünk nem azonos és csak egy kisebb létszámú ember/hívő, akiben Isten Szelleme lakik, nem biztos, hogy pont azokban, akik önmagukról állítják. Az említett hsz-ben csak Vámmentesnek próbáltam segíteni, mert láttam, hogy nem boldogul, (nem a képességeivel volt baj). Egy új aspektusból elemeztem, hogy szerintem miért is különálló személy többek között Isten. Én nemcsak Vámmentes 3016-os hsz-ét olvastam vissza, hanem kb. a 2984-ig. Többen állították Vámmentessel vitázva, hogy Isten nem is személy, vagy ha személy is, akkor tőlünk nem független, elkülönült, hanem velünk, bennünk élő valaki. Ha az illetők tagadnák utólag állításukat, ki tudom keresni és elébük tárni. Még olyan is van köztük, aki akkor és ott Vámmentes álláspontjával szembehelyezkedett, most pedig azt sejteti, hogy én állítom azt, hogy Isten nem személy. Még egyszer leszögezem, én ilyet nem mondtam, hanem Vámmentessel értek egyet ez ügyben, azaz Isten különálló személy. Mivel is bizonyítható, hogy Isten KÜLÖNÁLLÓ személy? Nagyon sok mindennel, de nézzük először a mintaimát, amelyre Jézus bennünket felszólított, hogy így imádkozzunk:

„Mi Atyánk, aki vagy a mennyekben…” Nemcsak az „aki” szó a fontos, amely bizonyítja, hogy igenis személy az Isten, hanem arra is választ ad, hogy hol van, tehát a „mennyekben”

Nézzük a bizonyítás másik részét: „Legyen meg a te akaratod, úgy a mennyben, mint a földön is…” Ez azt bizonyítja, hogy a menny nem azonos a földdel. Egyik itt van, (a föld), a másik ott, (a menny). Mi emberek, és Jézus is akkor, itt a földön voltunk, míg az Isten ott volt a mennyben. Az itt, nem lehet ott. Ha pedig mi itt imádkoztunk az ott lévő Istenhez, akkor ő nem lehetett itt. Ő ott volt az adott pillanatban, (ennek okát ne tőlem kérdezzétek, hogy miért ott volt), ha pedig ott volt, mi pedig itt, akkor egy tőlünk különálló személyről van szó.

Valószínű lesznek, akik megkísérlik kicsavarni a szavak eredeti értelmét, mondván, azt nem úgy kell érteni, ahogy oda le van írva. Hát persze, ha nem lesz neki igaza, megpróbálja úgy forgatni a szót, hogy mégis úgy legyen.