Hello, üdv mindenkinek!

Böngészgetve a neten találtam ezt a fórumot és találtam itt több olyan leírást ami rám illik pontosan.
Nem nagyon beszéltem még a gondjaimról senkinek, szinte azt hittem hogy én vagyok egyedül de úgy látszik nagyon sokan mások vannak hasonló helyzetben mint én.
Rá kellett jönnöm hogy depressziós vagyok ami tudom hogy esetemben még nem a legsúlyosabb eset, de sajnos már nagyon régóta tart, több mint egy éve és egyedül nem tudok kilábalni belőle.

Ez ráadásul azzal is párosul hogy internet-függővé váltam(talán épp azért hogy elmeneküljek a valóság elől) és ez is nagyon megváltoztatta a személyiségemet, elhanyagolom a mindennapi kötelezettségeimet, ismerőseimet, rokonaimat semmi nem érdekel, csak akkor érzem jól magam miközben a gép előtt ülök mert így kicsit talán elfelejtem a mindennapjaim ürességét és hogy a másnap is teljesen reménytelen. De ez sem igaz hogy jól érzem magam a gép előtt ülve mert tudom hogy nem vezet sehova. Egyre gyakrabban érzem úgy hogy semmire sem vagyok jó ezen a világon, amikor látom a korombelieket (24 éves vagyok) hogy milyen életvidámak, életerősek én pedig folyton folyvást sajnálom magam és tehetetlen, képtelen vagyok tenni bármit is hogy jobb legyen.
Gyakran érzem azt hogy valamilyen úton-módon mindenki megtalálja a helyét az életben csak én vagyok egyedül aki képtelen bármire is. Pedig úgy érzem hogy ha kapnék egy kis segítséget az élettől (pl lenne munkám, nem teljesen egyedül lennék) akkor lassacskán helyrebillennék. De a munkakeresés és új helyen való új élet kezdés is nagy nehézségnek tűnik hisz sokszor még felkelni is nehéz. Talán egy párkapcsolat segíthetne, ahol a másik fél megérti ezt a helyzetemet és támogat, nem tudom...
Ha valaki úgy gondolja hogy írna pár sort akkor azt szívesen venném. Emailcímem: ron21 @ freemail.hu de msnen is vagyok.
Zsolt