Azt gondolom, hogy ami egy embernek igazán alapot tud nyújtani az nem egy könyv, hanem a saját élettapasztalata. Istenről sem könyv kell hogy leírást nyújtson, hanem a saját kapcsolatodban kell őt megismerni. Már aki valóban kiváncsi rá, ez nem kötelező.

 

A Bibliával kapcsolatban pontosan az a baj, hogy mindenféle igazolás nélkül fogad el az ember belőle állításokat, anélkül, hogy azok a saját életében valódi tapasztalatok lennének. Tehát magyarul hit által. A baj a hittel azt az irányvonalat eredményezi, hogy a különböző tévedéseket vagy ellentmondásokat nem a helyükre tenni igyekszik, hanem a köztük levő ellentétet elsikálni. Ebből a különféle magyarázatokból születnek a különböző keresztény hitvallások.

 

Már az egy hatalmas lépcső valakinek az életében, ha nem alapvető hiszékenységgel olvassa a B ibliát, hanem az igazság keresésének szándékával. Ha tehát hibát talál, vagy tévedést, akkor nem elsikálni igyekszik, hanem azt helyretenni.

 

A Bibliát nem elfogadni kell, hanem megérteni. Mindenki, aki a Bibliát elfogadtatni igyekszik, mint egy Isteni kinyilatkoztatás, azt hibás hozzáállást terjeszti, hogy aki elfogadja eleve hunyjon szemet a benne található félreértések és hibák fölött.

Semmi nem érthetetlen benne, csak akkor, ha már az értelem ellen működő tévedéseket is igazságként erőltetni igyekszünk. Péter például Pál leveleire mondja, hogy nehezen érthető írások, amiket egyesek elcsűrnek csavarnak. Egyáltalán nem nehezen érthetőek azok, csak Pál csűrés csavarásaira kell rávilágítanunk. Amikor például a törvény és a bűn fogalmait használja folyamatosan elköveti azt a hibát, hogy a büntetés (ítélet értelmében) helyett is a bűn (elkövetés értelmében) szavakat használja, ezért azonnal érthetetlennek tűnik a mondanivalója.

 

Nem megállapodás kérdése, hogy mit tekintsünk igaznak a Bibliában. Megértés kérdése. Ha elfogulatlanul közeledünk hozzá, Mózes és a törvényei, Jézus és a tanításai, Pál és a hitvallások a helyükre tudnak kerülni. Vak elfogadás mellett, ez soha sem fog sikerülni.