1. Feltételek-e ezek a felsorolások?

 

Persze, hogy azok, csak Te próbálnád elmismásolni.

 

a., A "közületek" persze, hogy megszólítás, mondtam én mást? De emellett bizony feltétel is, hiszen pont a vonatkoztatottak, "megszólítottak" körét, a krisztusi tanítványok körét írja körül. Azaz pont amiatt feltétel, mert "megszólítás", azaz a megszólítottak körére érvényes, CSAK az azok "közüli" emberekre.

 

b., A "ha" miatt is feltétel a "közületek", ugyanis a két szó össze van kapcsolva, a "ha" feltételt jelölő szócska a "közületek" szóra mutat. Nem csodálom, hogy kikerülted ebben a válaszodban ennek a "ha" szónak a vizsgálatát.

 

c., A "pogányokká" vált egykori atyafiakról pont amiatt szól Jézus, hogy a "közületek" körét pontosan körül írja. Mert a "közületek" a krisztusi tanítványok köre. Megjegyzem, Jakab ugyanezeknek a félpogány, félszívű embereknek az Istentől való hiába kéréséről ír a levele első fejezetében. Egyértelműen kijelenti, hogy "Ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól." (Jakab 1,7.). Mert azok kapnak, akiknek a legnagyobb parancsolat szerint az egész szívük van odaszánva az Úr felé, nem csak annak a fele. Ez olyan egyszerű és világos igazság az egész bibliában, mint az egyszeregy, csak azt nem értem, hogy miért nem érted Te is. Annyi helyen felbukkan, hogy az szinte már fáj az embernek, s Te még itt letagadnád a kapcsolatát, az egy gondolatmeneten belüliségét 18,17-18. verseknek a 19-es verssel!? Mert szerinted a "pogányokra hivatkozás ... nem a közös akarat teljesítésének a feltétele..."? Mennyi tucat igét és igei gondolatmenetetet hozzak még Neked arra, hogy lásd, hogy a szívükben pogány emberek nem kapnak semmit a teremtő Istentől a szívük gonosz állapota miatt! Akármennyien is kérik!

"Ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól!" Egyenes beszéd Jakabtól, s ezt egyértelműsítette Jézus is azzal, hogy az egykori atyafiak közül kivette azokat, akik tudnak Istenről, de eltávolodtak Tőle az engedetlenségük miatt, s emiatt a tanítványok is és Isten is pogányokként tekintenek rájuk, s nem tartoznak a "közületek" körébe. Hiába kérnek az Úrtól, az Úr rájuk pogányokként tekint a félig gonosz szívállapotuk miatt, addig, amíg meg nem térnek (Jakab 4,8.). Mert ez a megoldás, addig ne véljék azt, hogy kapnak bármit is az Úrtól!

 

d., A "Mert" szó bizony az előző mondatra utal elsődlegesen, ahhoz fűz Jézus magyarázatot, hogy amiatt kapják meg a kérésüket, "mert az Ő nevében gyűltek össze... kérni".

 

e., Az pedig megdöbbent, hogy Rólam mondod azt, hogy én "erősítgetem, hogy az Aytától mindent Jézus nevében kell kérni", holott nem én erősítgetem, hanem Jézus maga!!! Írtam én erre Neked más igehelyet is, olvasd hát el azt alaposan! Nem én erősítgetem" ugyanis ezt, hanem Jézus maga!:

 

"És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.

Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt." (János 14,13-14. Ezen felül pl. János 15,16., 16,23-26.)

 

Nem is értem tehát, hogy mit szórakozol itt Velem ilyen hamis vádakkal! Még hogy "én erősítgetem ezt!" Döbbenetes hazugság, döbbenetes, és semmibevétele a saját szavam helyett eléd tett jézusi példáknak!

 

f., Az "ott" van Jézus közöttük azt jelenti, hogy a Jézus nevére hivatkozással szerez jogot a megfogalmazott kérés az Atya felé. Jézus ott van a nekünk adott, s így felhasznált neve által a kérésben, mint a jogosultan kérő emberek szószólója, "közbenjárója". Jézus adja elő a jogosult kérést az Atyának. És megcselekszi abban az időben, amikor az Atya megadja a kért dolgot.

 

2. Újabb tévedésed van ebben a mondatodban:

 

"A Jézus nevében való kérések pedig nem minden kérésre vonatkoznak..."

 

Közli Veled Jézus az előbb idézett jánosi igehelyeken, hogy az Atyától "akármit ... valamit" lehet kérni. Nincsen leszűkítva semmire, bármely kérésre vonatkozik ez a lehetőség!

 

3. A Jézusi tanítványok persze, hogy hívők.

 

Hogy miket állítasz Te ezzel szemben, az Döbbenetes, döbbenetes! 

 

Jézusban kellett nagyonis hinniük, azzal lettek Jézus tanítványává, s erre Jézus kismillióegyszer felhívta Őket, mondván számtalanszor "higgyetek Bennem!" Írjak néhány tucat igehylet erről, vagy tán elhiszed magad is!? Egy dolog, hogy láttak igyanis egy embert, de messiásként, Isten fiaként is el kellett Őt fogadniuk, amihez pedig már hit kell! A ma emberének is, hiszen valós, egykor élt történelmi személyiségnek ma is jóval többen elfogadják Jézust (lásd muszlimok), mint hisznek benne, mint megváltóban, Isten Fiában.

 

4. A vámszedőnek nem volt még szüksége Jézus nevére a kéréséhez, mert Jézus neve Jézus mennybemenetele után, pünkösdtől számítva "működött" általánosan. Emiatt rossz a példád, hiszen az Isten előtti imameghallgatásnak Jézus mennybemenetele előtt más volt a szokása. Ez előtt is volt imameghallgatás, de nem Jézus nevében.

 

Erre a névre működött azonban pünkösd után azonnal már minden, ebben a névben szóltak, kértek, cselekedtek az apostolok (Apcsel. 2,38.). Ebben a névben kérték az első lejegyzett nagyobb nyilvánosságú csodát is (Apcsel. 3,6.), stb...

 

5. A könyörgésnek fordított görög szó eredetiben általában sima "imát" jelent (az általam idézett Máté 21,22-ben is. Bizony!). Tök mindegy, hogy miként fordítjuk, ne akadj fenn ezen, Isten ugyanis úgyis a könyörgő, kérő, imádkozó szívét, s az abban meglátott jogosultságot vizsgálja, nézi. Írhattam volna azt is más fordítások alapján, hogy "ima" a könyörgés helyett, ugyanis nem az a lényeg, hogy "ima, vagy könyörgés", hanem az, hogy "kérés"-t fogalmaz meg, s azt jogosultan teszi-e meg, vagy tök hiábavaló az egész fáradozása, mert a kérését (akár imádkozva, akár könyörögve, akár fejenállva) Isten egész egyszerűen meg sem hall(gat)ja!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Magyarán látható, hogy nagyonsi feltételekhez köti az imameghallgatást, az emberek által Istennek feltért kérések teljesítését Jézus. Bármely kéréssel meg lehet az Atyát keresni Jézus nevében, minddel fog foglalkozni, s megadja azt alkalmas időben, ha jogosultan kérik Tőle. Erről tanúskodik az apostoli idők csodás csodakorszaka, az, amikor valóban nagyobb csodákat is tett Isten az apsotolokon keresztül, mint Jézus idejében (pl. Péter árnyékától meggyógyultak emberek, stb...).

 

Az egyháztörténelem sajnos arról tanúskodik, hogy a jogosultság visszaszerzése nem történt meg még teljesen, emiatt nem tapasztaljuk azt az imameghallgatási eredményességet, amit az apostolok megtapasztaltak. Azaz nem a feltételekkel van gond, hanem a beteljesítésükkel.

 

vm

 

(ajánlom figyelmedbe még a vita elejét taglaló 3066-os írásom megválaszolását, és azt, hogy ismerd el a 3016 alapján, hogy a bibliában leírt Isten - bizony személy. A bibliában leírtra elég Nekem, ha elismered, nem vágyom Tőled egyelőre többre...)