Pontosan ezen gondolkoztam, amikor megjelentél...

Amikor Takarító ezt írja:

"Jézus tehát nem törvényt jött hirdetni, összekevered Mózessel, hanem igazságot és életet, a két hirdetmény között óriási a különbség, mert a törvény megfélemlítéssel operál, az evangélium azonban megértéssel és szeretettel."

...az jutott az eszembe, hogy miért is ez a különbség. Az értelemezések attól lesznek eltérőek, amilyenek mi magunk vagyunk. A biblia attól jó mégis, mert a különböző értelmezési szinten lévőknek is ad igazságokat. A ne ölj, ne lopj felszínesen értelmezve egyértelmű, ha elkezd gondolkodni az ember, akkor ezernyi árnyalatot vél fölfedezni, de mindez a saját érzékenységének megfelelően. Pál valóban egy útirányt jelölt meg az egyházalapítással, azonban még mindig azt mondom, hogy az akkori emberek értelmi, leki szinvonalához mérten EZ volt a legjobb megoldás.

Tapasztalatból tudom, hogy NEM létezik akkora szeretet, példamutatás, ami embereket, embertömegeket meg pláne azonnali megértő állapotba és jó útra helyez. Mit teszel az értelmetlen kisgyerekkel, aki a konnektorba nyúlkál? MEGTILTOD, hogy nem szabad. Nem értelmezed, nem magyarázod, mert ÚGY SEM ÉRTI. Pedig van ám mögöttes tartalom, megérteni való bőven. Ebből fakadhat Pál tévedése... Akkor jó volt, mostmár NEM fogadjuk el, és bár Pál érthette Jézus tanításait, de az emberiségnek tudás nélkül szabadságot nem adhatott nekik, hiszen a rossz megtapasztalása és a megismerése érlel egy embert felelős felnőtté.

Ahogyan az ember felnő, megérti, hogy nem szabad, aztán amikor kellőképpen felelős, elkezd vele kísérletezni, megismerni, a maga céljaira felhasználni.

Aki csak a törvényekben gondolkodni tudó, a hatalmi, tekintélyelvű értelmezési világban él, annak az emberi szabadság nehezen emészthető gombóc marad a torkán.

Olyan ez, mint amikor levegőbe repült egy gép. Eleinte senki nem hitte el, hogy 10 tonnát a levegő nem tud megtartani, mára már természetes.