Aki nékem szolgál, engem kövessen. Ez pontosan annak a felemelését jelenti, aki kezdetben az Isten szolgálatába veti a reményét. Megbecsüli őt az Atya, de a folytatás Jézus követésében lenne, ami egyben felszabadítja a saját "szolgálati kötelezettségének" formai megkötései alól is.

Isten nem szolgákat, hanem értelmes partnereket keres, akik nem ugrabugrálnak minden szóra ami mögé az Isten neve elhangzik, hanem akik megértik az ő akaratát.

Jézus követése a cél, nem pedig Jézus szolgálata. A szolgálat éppenolyan első fázis csak, mint a hit, amelyben még nincsen megértve mi is az Isten akarata.

Ezért mondja Jézus a tanítványainak már, hogy nem nevezlek titeket szolgának, sőt azokat sem tekinti szolgának, akik az ő szolgálatát eleve keresni óhajtják, mert Jézusnak nem ez a célja.  Akik azért őt szolgálni akarják, előbb értsék meg mi az ő valódi akarata.

Aki őt szolgálni akarja, az kövesse őt, ami pontosan azt jelenti hogy az legyen tanítvány. És nem szolga.

Nem látom be, hogy tévedtem. Te lásd be, hogy Isten nem szolgákat keres.

 

Nem ezt a kisebb-nagyobb szeretet megnyilatkozását bíráltam anno, amit most felhozol, hanem az isteni és az emberi szeretet megkülönböztetésének hibás voltát, valamint a szeretetnek mintaként felállított módszereinek, magatartási formáinak, mintaként megállapított erkölcsi szabályainak az elutasításáról beszéltem.

Mivel szeretetből csak egyféle van, ezért annak csak mértékéről tudunk beszélni, ahogy Jézus is említette az evangéliumban. (Nincs nagyobb szeretet, jobban szeretsz-e, stb)

 

Tudtam, hogy a félholt állapot nálad mit jelent, ezért utasítottam el eleve mint engedetlen és törvénytelen élet mintájának a felvetését. Például a hivatkozott példádban a tékozló fiú sem az atya akaratából kiesését példázza, hanem a vagyonának cédákkal való elherdálását, ami viszont a bölcstelenséget példázza. Ezért hívják tékozló és nem pedig engedetlen fiúnak. Az atya akaratából sem esett egyáltalán ki (honnan képezel ilyeneket) hiszen maga az atya adta ki a fiának a részét a fia külön kérésére.