Az igazságnak nincsen törvénye. mint tudni kell a törvény a bosszú elvén működik, szemet szemért, fogat fogért. Aki ember vért ont, annak vére ember által ontassék ki. Ez a törvény alapja, de nem az igazságé. Az igazság az élet és a körülmények megértéséből indul ki, és soha nem a törvényből. Törvényből csak azok indulnak ki, akik törvény alá vannak vetve. Amikor a tettes szemét kinyomod, mert az áldozat szemét megvakította, nem igazságot cselekszel, hanem törvény szerint. Ha igazságot cselekednél, visszaadnád a szeme világát.

 

Az igazság azt nézi, hogy életet vagy embert sértenek, a törvény azt nézi hogy parancsolatot szegtek-e.

Az igazságnak azért sincs törvénye, mert ő képes az életet változásaiban szemlélni, a törvény azonban nem. Az öröknek és változatlannak hiszi magát.

 

Jézusnak sem volt törvénye. A törvény a bűn kárhoztatására van, Jézus pedig ki is jelentette, hogy nem kárhoztatni jött, hanem megtartani.

 

Péter akkor is rosszul fogalmaz a törvénytelenséggel ha az igazság törvényének megsértéséről lenne szó. De sehol Bálám történetében erről szó nincs, se Mózesnél, se Péternél, ezért ezt csak a te elméletednek vélhető az "igazság törvényének" felemlegetése. A helyes fogalom pedig továbbra is törvényszegés, nem pedig törvénytelenség. Bálám pedig Lóthoz sem hasonlítható, mert amíg Bálám törvény alá volt vetve. addig  Lót egyáltalán. Lót esetében beszélhetünk igazságról és gonoszságról, de Bálám esetében a törvény betartásáról vagy be nem tartásáról kell beszélnünk.

 

Pál is pontosan abban téved, hogy a szívbe és az elmébe írt törvényre gondol, mintha abba Mózes törvényei kerülnének, holott a szívbe szeretet, az elmébe pedig értelem kellene hogy kerüljön. Pál téves meghatározása abból indul ki, hogy a Mózesi törvények érvénytelensége miatt azt hiszi, képtelenné válik az ember a valamihez való igazodás hiányában az életre. Ezért súlyos hibaként Pál a lélek és az élet törvényeiről kezd beszélni, (te pedig a lelkiismeret és az igazság törvényéről),  ami arról tanúskodik, hogy Jézus evangéliumának a lényegét nem értette meg, ami a szabadság.

 

Holott az evangélium nem csak felszabadít Mózes törvényei alól, hanem egy valamire való értelmes életre vezető utat is felmutat.

 

Valóban azt tartom, hogy a törvény és a bűn egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Éppen ezért rossz a következtetésed, mert Mózes előtti időkre vonatkoztatva nem csak a törvény fogalmairól volt értelmetlen beszélni, hanem Káin gyilkosságát is bűnként kezelni hibás írói vagy fordítói kijelentés kell hogy legyen. Ha Mózes hibásan alkalmazta a törvényt Ábrahám esetében hasonlóképpen hibásan használta a bűn fogalmat Káin esetében. Mintha tudnák mit mond a törvény. Káin vétkezett az atyjafia élete ellen, de nem a törvény ellen, hiszen még meg sem adatott, és a kettő között különbség van. Az első az a gonoszság, a második az a bűn.

 

Felesleges mindenbe törvényt vetíteni. A törvény egyszer meg lett határozva kereken Izraelnek, Jézusig az volt az életüket és Istennel kötött szövetségüket meghatározó rendszer, de annyi. Ez benne van a Bibliában de meg kell belőle érteni a törvény lényegét, ami az "ítélet mértéke". Ha valaki betartja a törvényt, az az igaz, és áldásokba részesül, aki megszegi a törvénmyt az a bűnös, és büntetésbe részesül.

 

Mind a módszer, mind a rendszer kereteit meghatározó szabályok régen el lettek vetve. Jézus a törvény alapelvének megvétózásával (ami a szemet szemért lenne) érvénytelenné és erőtelenné tette Isten előtt a törvény szerepét.

 

Ami az evangélium óta fontos, az az értelem megnövekedett szerepe, és a szeretet megnövekedett szerepe. Azt kell az evangéliumból látnunk, hogy ezek együtt képesek bármilyen törvényt érvényteleníteni, nem csak a Mózesét.