"Táncosmedrű, fehérnevetésű patak fut a hegyről,
táncol az őszi levél s taraján kisimulva elúszik.
Nézd csak, az árnyban a som fanyar ékszere villog a bokron
s villog a kis füvek éle öreg remegéssel.
Még süt a nap, de oly érett már, csak a lassú okosság
tartja az égen, hogy le ne hulljon: félti aranyát...."

(Radnóti)