Mivel hosszú a hozzászólásod, több válaszra fogom bontani az enyémet.

Egyik:

 

Pedig nem adatott más törvény az embereknek Istentől, mint Mózes parancsolataiban, rendelkezéseiben és előírásaiban szigorúan meghatározott büntetési  rend, amely kizárólag Isten és Izrael között kötött szövetség tartalmát foglalta egységes keretbe.

 

Jób igehelye azért esik ki, mert a természet (ég és föld) fenntartására adatott törvényeket az Isten nem az embereknek adta betartás végett, hanem az égnek és a földnek.

 

A népeknek hirdetett törvény a zsidók terjeszkedési szándékának kiszélesítése idején volt érvényben mindaddig, amíg a törvény érvényes volt egyáltalán a zsidókra nézve. Ide tartozik a zsoltáros és Ésaiás idézett igehyelye is, amelyből senki nem általánosíthat a mostani időkre, vagy az egyáltalán nem érintett pogányokra semmit.

 

A Mózesi igehelyek valóban azért esnek ki, mert akkor még nem volt törvény tehát az író csak rossz szóhasználat következtében tudta azokat alkalmazni, mivel sem Ádámnak, sem Noénak, sem Ábrahámnak egészen Mózesig nem volt semmilyen törvény adatva az embereknek. Mindezen nemes férfiak hallgattak Isten szavára, de ebben ki is merül az egész kérdés, ebből nem szabad sem Mózesnek, sem neked törvényt faragni.

Miért is?

Mert a törvény egy vezetéssel irányított és a törvény végrehajtását biztosító személyekkel rendelkező csoport minden tagjára büntetéssel és jutalmazással meghatározott kerettel bíró rend, amelynek betartása, vagy amelytől elhajlás minden egyes tagnak a törvényben meghatározott, pontosan kiszabott következménnyel jár.

 

Ahogy János mondja 1,17:

Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett

 

Egyáltalán nem mindegy, hogy valamit igazságnak, rendelkezésnek, parancsolatnak vagy törvénynek hívunk, ugyanis mindezen fogalmak között jelentős különbség van, amit még te sem moshatsz el, hogy a törvény fogalmai helyére bármelyiket a többi közül hibásan alkalmazni tudjad.

 

Ésaiás az akkor, Ésaiás idejében érvényben levő Isten szolgájának igaz jellemzését adja, ne vonatkoztasd azokra, akiknek Jézus más tanítást adott, de magára Jézusra sem. Mert Jézus nem az Isten szolgája volt, hanem az Isten Fia, Ésaiás tehát nem erről adott jellemzést. Akkor sem, ha tegyük fel olyan hasonlóságok miatt próbálunk azonosságot megállapítani, mint hogy a vakok szemeinek megnyílását Ésaiás képletesen képzelte el, Jézus pedig valóban megcselekedte. És hogy valóban Izraelhez szólt Ésaiás üzenet, azt bizonyítja az, hogy valóban Izrael volt akkoriban a népek szövetsége és vlágossága ha törvényességet tudott felmutatni, egyébként pedig a népek zsarnoka és butítója. A zsidók még a római császárság időszakában is azért voltak a rómaiaknak a tiszteletére, mert törvényességük, az élet minden apró területére alkalmatott előírásszeretetük ezt náluk kivívta.

 

Különbség van tehát a Mózesi törvényeket hirdető isten szolgája, és az evangéliumot hirdető isten fia között, még ha ezt el is akarod mosni. Ezt még Pál is észrevette függetlenül attól, hogy mit hogyan értett meg, azért mondja a Róma 8,15-ben:

Mert nem kaptátok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!

Mert amit Pál nem értett meg, az az, hogy a Mózes törvénye alól felszabadult lelket, a saját maga által megállapított, de új lélek szerint való élet törvényeinek meghatározásával kötötte meg.

 

Jézus tehát nem törvényt jött hirdetni, összekevered Mózessel, hanem igazságot és életet, a két hirdetmény között óriási a különbség, mert a törvény megfélemlítéssel operál, az evangélium azonban megértéssel és szeretettel.

 

A Szent Szellem működésének olyan értelmezése, amely szerinted a Mózesi szolgai törvény betartásához képes erőt biztosítani és ezért jött fatális félreértés. A Szent Szellem nem a Mózesi törvények végrahjtásáhaoz érkezett segéderőként, hanem az igazság és szeretet megvalósításához érkezett vezérlőként, ez csak azok képesek megkülönböztetni, akik a törvéyn és igazság közötti különbséget hajlandóak megtenni.

 

Pál ezt igyekszik megtenni, de borzasztóan rosszul magyaráz, továbbá rossz következtetéseket határoz meg, amelyeket nekünk fel kell ismernünk.

 

Jézus parancsolataiból pedig ne faragjál törvényt azért, mert a törvény tartalmaz parancsolatot. Hnagsúlyozom, a törvény ítélkezik, tehát azért adatott, hogy mértéket szabjon a törvény betartásának és be nem tartásának megfizetésének a szabályaihoz. Jézus pedig nem ítélkezni jött, hanem megtartani. Ez eleve felmenti attól, hogy bármilyen részét a törvénynek ő hirdesse vagy a követői.

 

Ezeket pedig honnan veszed igaznak? Hogy Jézus szolgai módon mindent alávetett az Atyának való engedelmeskedésre? Vagy hogy semmit nem tett magától? Pál tévedéseit veszed készpénznek? Vagy János 12,49-et érted félre? Ott nem "semmit nem cselekszik magától" van szó, hanem arról az üzenetnek az Atyártól való származásáról, amit az evangéliumban meghirdetett. És hogy az nem Jézustól magától van.

Jézus nem szolgai módon vetette alá magát az Atya akaratának, hanem általunk viselt szeretetből önként vállalta az Atya evangéliumának hirdetését.

 

Tehát nem "bizony".